64977. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tengeri aknának horgonyuktól való leválasztására a bevonás céljából

szel kapcsoljuk. Ezután az (i) tokot az (a) rúdrésszel mereven kapcsoljuk azáltal, hogy a (k, m) furatokba, pl. ammoniáksót öntünk. A kapcsolótag egyes részei ekkor az 1. ábrabeli telt vonású helyzetben lesznek. A kihelyezett aknából egy bizonyos idő multán az ammoniáksó kioldódik; ezután az akna és horgonya bármikor veszélytelenül vonható be. E célból szokott módon két (u) hajó révén (2—9. ábra) a (v) bevonókötelet oly mélységben vontatjuk az akna felé, hogy biztosan az (a, c) kapcsolótag alatt érje az (s) horgonykötelet (2., 3. ábra). Az (u) hajók továbbhaladásakor a (v) kötél az (s) kötél mentén csúszik, míg végül az (n) kapaszkodóig nem jut, amelynek (o) kimetszéseibe kerül. Ha az ellenállás növekedése jelzi, hogy a (v) kötél érintkezésbe jutott az akna lehoígonyzásának egy részével, az (u) hajók vonóerejét célszerűen fokozzuk. A (v) kötél által az (o) kapaszkodóra kifejtett erős húzás folytán az (f) tömítés eltörik s az (n) kapaszkodó az (i) tokkal együtt az (a, c) rúdon föltolódik, miáltal az (e) hüvely is az 1. ábrán pontozottan jelzett helyzetbe kerül. A részek ezen helyzetében már most a hüvely nem egyesíti többé az (a) és (c) részeket úgy, hogy az (r) akna saját fölhajtóereje folytán a fölszínre emelkedik s magával viszi (q) kötelét és az (a) rúdrészt, míg a (c) horgqny kapcsolva marad a (v) bevonókötéllel, mert ez a (p) kilincsek folytán nem szabadulhat ki az (o) kimetszésekből. A (t) horgonyt tehát a (v) kötél bevonása által emelhetjük ki, míg az aknát^jnely szabadon úszik, veszélytelenül vonhatjuk most már be. A találmány előnyei a következők: Az aknákat saját fölhajtóerejük segélyével lehet bevonni anélkül, hogy magát az aknát kellene e célból érinteni; az akna bevonása tehát veszélytelen. A bevonás jelzett módja különösen oly aknák számára alkalmas, melyeket az akna fölhajtóerejének és a horgony feszítőerejének összemüködése hozza az aknát a hajó fölütközésekor robbanásra kész állapotba, mert az ilyen aknáknál a robbanás veszélye megszűnik, mihelyt az akna és horgonya közti kapcsolat oldatott. A bevonás munkáját megkönnyíti az is, hogy az aknát magát horgonyától elkülönítve lehet bevonni. A veszélyt csökkenti az is, hogy az akna gyúszöge a bevonáskor oldatik. A kapcsolótag célszerűen oly anyagból készül, melyet a tengervíz nem támad meg. A kapcsolótag szilárd és eltolható részei közötti tömítés különböző módon létesíthető. Az (i) tok az (n) kapaszkodóval egy darabból is készülhet, ekkor azonban az (i) tok fölső nyílásának akkorának kell lennie, hogy az (a) rúdrész (j) karimáját átbocsássa. Az (o) kapaszkodó nyílásainak alakja tetszés szerinti lehet. A leírt berendezés minden oly aknára alkalmas, melyek kötél révén vannak lehorgonyozva és könnyen s veszélytelenül vonandók be. Általában használható a találmány tárgya mindenütt, ahol köteleket vagy más szerveket kell egymással úgy kapcsolni, hogy azután a kapcsolt részele elkülönítetten legyenek a leírt módon bevonhatók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés lehorgonyzott úszóaknák bevonására, jellemezve azáltal, hogy az (r) akna és (t) horgonya közötti horgonykötél két részre van osztva s e két rész (a, ill. c) végei fegy (i) eltolódható szerv révén vannak összetartva, mely az akna bevonásakor a (v) bevonókötél által kifejtett húzás folytán elmozog s ezáltal a kötélvégek kapcsolatát oldja, oly célból, hogy az akna horgonyától függetlenül legyen bevonható. 2. Az 1. alatti berendezés foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a (q, s) kötéldarabok (a, c) végei ferde alámetszéssel vannak egymásra lapolva s