64955. lajstromszámú szabadalom • Frankóbélyegnyomókészülék

2 — lyik és további 10.000-re befizettek) 30.000-re tolandó ki s i. t. Ez esetben elegendő, ha az elreteszelés föloldásával megbízott egyén alkalmilag egyszer odamegy, amikor a bélyegzések 0 és 10000, egyszer, amikor 10.000 és 20.000 között folynak s i. t. Az alábbiakban a mellékelt rajzok kapcsán példaképen a találmány többféle kiviteli alakját ismertetjük. Az 1—7. ábrákban föltüntetett kiviteli alaknál (a) a számlálószerkezet, (b, c, d) annak számokkal beírt korongjai. A tízezreseket jelző (b) korongon kivágások vannak, s a korong fölött (f) és (g) rugókra (h) és (i) pöckök vannak erősítve (4. ábra), amelyek a (k, kl) bemetszésekbe, ha ezek éppen alájuk jutnak, belecsappannak s a számlálószerkezetet, ill. az egész készüléket közvetve vagy közvetlenül megakasztják. Erre irányuló hatásukban a rugók közül mindig csak .az •egyiket lehet akadályozni akként, hogy az (m) korongnak egyik (1) vagy (11) bütyke azt visszatartja. A bütykök az (m) korongon egymáshoz képest el vannak tolódva úgy, hogy pl. az (f) rúgót és (h) pöcköt csakis az (1), a (g) rúgót és (i) pöcköt pedig csakis az (11) bütyök emelheti föl. Az (m) korong azonban csak úgy forgatható el, ha (o) agyának (n) hasítékába valamely szerszámot pl. (p) kulcsot(3. ábra) dugunk be. A kulcs viszont csak akkor dugható be a hasítékba, ami után vele a (q) rekesztőkkel biztosított (r) reteszt, s főként annak (3) ütközőjét oldalra nyomtuk. A hasíték helyett tetszőleges kulcshoz illő formaüreget alkalmazhatunk. Annak biztosítására, hogy az (o) agy mindig csak 180°-kal forduljon el, a kulcs csak akkor dugható keresztül az 5» és 6. ábrán föltüntetett tolózár hátsó falában alkalmazott (s) nyíláson, ha előbb 180-kal elforgatva a reteszt visszatolta, majd bedugott helyzetében további 180°-kal elforgatva egy a tokhoz rögzített (4) ütközőbe akad (2. ábra) és csak ezen helyzetében húzható ki. A kulcs kihúzása :titán a reteszt egy rúgó kezdeti helyzetébe szorítja vissza. Az (r) reteszen esetleg egy az üreges (o) agy valamely kivágásába benyúló toldatot is alkalmazhatunk, amely az (m) korongot akaratlan elforgás ellen biztosítja. A kulcs révén ekként fölváltva megakadályozhatjuk a (h) és (i) pöckök becsappanását a (b) korong i bemetszéseibe. A korong kivágásainak megfelelő elosztásával elérhetjük, hogy az elreteszelődés mindig egy kivágással azaz 10000-rel tolódik el. Föltéve, hogy az (i) pecek a következő tízezres elfordulásnál pl. 80000-nél a kivágásba esnék és a készüléket elreteszelné, ezt akként akadályoznék meg, hogy az (m) korongot a kulcs segítségével 180°-kal elforgatnék; ez esetben a (h) pecek, hacsak a korongot időközben ismét el nem forgatjuk, csak a 90000-nél csappanna be. Ezen berendezésnek egy másik kiviteli alakját a 8—11. ábrák tüntetik föl. (a) jelzi ismét a számlálószerkezetet a számokkal beírt (c, d, dl) korongokkal, melyek közül (c) a százasokat, (d) a tízeseket, (dl) pedig az egyeseket jelzi. A (d) és (dl) korongok kerületén egy-egy (kl, k2), a (c) korong kerületén pedig két egymással átmérő irányában szemben fekvő (k) kivágás van, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy a számlálószerkezet zérusállásában a (kl) és (k2) kivágások, valamint az egyik (k) kivágás éppen az (u)-nál fölfüggesztett (t) megakasztóléc alá esnek. A (t) léc tehát a zérus-állásban és, minthogy a százasokat jelző korong fél körülfordulása után annak másik (k) kivágása kerül a léc alá, ugyancsak minden 500 bélyegzés után a kivágásokba esnék és a bélyegző szerkezetet megakasztaná, ha az (m) korong segítségével vissza nem tarthatnók. Ezen (m) korong a százasokat jelző (c) koronggal szilárd kapcsolatban lévő (v) csavarorsóra van ráhúzva, s a (z) koronggal és (y) harántlemezzel kapcsolatos (w) rudak akadályozzák abban, hogy a csavarorsón elforogjon úgy, hogy amikor a csavarorsó a készülék működése közben a számlálószerkézettel együtt forgást végez, az (m) korong rajta eltoló-