64938. lajstromszámú szabadalom • Készülék égetőfolyadékok elgőzösítésére

távozik s minthogy a fejlesztő ekkor nem kap elég hőt, a lángzó kialszik. Ellenben ha a fojtószerkezet a csatornát kisebb vagy nagyobb mértékben elzárja, akkor a hő kisebb vagy nagyobb része a csatornafal (i) kivágásán keresztül a (c) fejlesztőhöz jut. A fojtószerkezetet a tartány gőznyomása működteti s e célból a tartányra egy engedékeny, rugalmas anyagból álló (j) lapda van szerelve, melynek ürege a (k) cső útján a tartány gőzterével közlekedik. A lapda fölső részéhez az (1) tartókarban vezetett (m) rúd van erősítve, mely a (h) huzamcsatornában elrendezett (n) fojtótárcsa (o) tengelyének (p) könyökével áll csuklós kapcsolatban, ha a gőznyomás növekedésekor a (j) lapda kiterjeszkedik és az (m) rudat megemeli, akkor ez utóbbi az (n) fojtótárcsát úgy forgatja el, hogy a (h) csatorna keresztmetszete a gőznyomás növekedésének arányában szabaddá válik és a lángzó hője a csatornán át eltávozhat, míg ha a gőznyomás csökkenésével a (j) lapda, összehúzódik és az (m) rúd lesülyed, akkor az (n) tárcsa a (h) csatornát többé-kevésbé elzárja és a hő egy részét az (i) kivágáson keresztül a (c) fejlesztő felé kényszeríti haladni. A gőznyomás szabályozása, illetve az üzemnyomásnak állandó fokon való tartása tehát önműködően megy végbe, mivel a fojtószerkezet a gőznyomásnak már csekély ingadozásainál is rögtön működésbe lép. Hogy a nyomásszabályozó véletlen megsérülése pl. az (m) rúd és (p) tengelykönyök közötti összeköttetés megszakadása esetén az (n) tárcsa önműködően a nyitott helyzetbe billenjen és ezáltal a lángzó kialvását idézze elő, a tárcsa szélén egy kis (q) súly van elrendezve. Továbbá, hogy a túlerős gőzfejlődés esetén a hő a (c) fejlesztőtől minél tökéletesebben elvonható legyen, célszerű a nyomásszabályozó (m) rúdjával egy tolókát is összekötni, mely az (i) kivágást olyan mértékben zárja el, amilyen mértékben az (n) tárcsa a (h) csatorna keresztmetszetét szabaddá teszi. A (j) lapda helyett természetesen vékony engedékeny fémlemez, membrán, rúgós manométer, hengerben eltolódó dugattyú és általában bármilyen szerkezet alkalmazható, amely a gőznyomás hatása alatt alak-, vagy helyváltozást szenvedni képes. Az üzemnyomás nagysága a (j) lapda megterhelésétől függ s ha ezen terhelést változtathatóvá tesszük, akkor az üzemnyomás is a terhelésnek megfelelően fog változni. E célból az (m) rúdra (r) súlyok függeszthetők, amelyeknek száma tetszőlegesen növelhető vagy csökkenthető. Ennek folytán a készüléket, a terhelés kellő megváltoztatása mellett, nemcsak egy bizonyos folyadékkal, pl. borszesszel, hanem különböző gőznyomást kívánó folyadékokkal (petróleummal, benzinnel, benzollal, stb.) is lehet működésben tartani. A 2—4. ábrák a készüléknek gőzizzöfénylámpán való alkalmazását tüntetik föl, amely alkalmazás az elmondottak után nem igényel bővebb magyarázatot. A 4. ábra szerinti kivitelnél a gőzfejlesztő a (g) és (h) köpenyek között elrendezett (c') spirális csőből áll, mely ugyanúgy van összekötve az (a) tartánnyal, mint a (c) fejlesztő. Ez esetben egyetlen (i) kivágás helyett több alkalmazható a (h) csatorna kerületén egyenletes elosztásban. A találmány szerinti berendezés fölöslegessé teszi a gőzfejlesztőben sodronyszövet és hasonló betétek alkalmazását, mivel a tartány folyadéka ugyanolyan nyomás alatt áll, mint amilyen a gőzfejlesztőben uralkodik, tehát a gőznyomás nem szoríthatja vissza a folyadékot a fejlesztőből a tartányba és így nem szükséges külön gondoskodnunk arról, hogy a fejlesztőben mindig legyen folyadék. A találmány továbbá azt az előnyt nyújtja, hogy a készülékkel fölszerelt, lámpa stb. nem tölthető meg égés közben, mivel ha a tartány beöntő nyílásának födelét fölnyitjuk, akkor az összes gőz a szabadba távozik és ennek folytán a lángzó rögtön kialszik. A nyomásszabályozó (j) részét célszerű