64932. lajstromszámú szabadalom • Biztosítószerkezet úszóaknák gyújtószerkezetének gyújtókarja számára

nál a gyújtókart az akna elhelyezése után a tompa kúpalakú (51) závár biztosítja, mely az aknatest (53) falának legömbölyített szélű (52) mélyedésébe nyomul. Az (51) závár az (54) szelence fejét képezi, mely a (40) gyújtókarral mereven kapcsolt (55) hengerben hosszirányban eltolódhat. A závárra ható (56) rúgó feszültségét (57) csavarral szabályozhatjuk. A 8i és 9. ábrabeli példánál a gyúszög (58) závár ja az (59) dugattyúra van szerelve, mely a kifelé a (60) tömlővel tömített (61) hengerben van vezetve. Az (59) rúd (62) karimájához a (63) rúgó feszül. A rúd másik (64) vége a (65) tömítőtömlőn keresztül átnyúlik a (61) henger fenekén és a függélyes (68) tengely körül forogható (67) kerékkel egyesített (66) koronghoz támaszkodik. A (67) kerék kerülete (69) fogazással bír, míg a (66) korong egy helyen (70) kimetszéssel bír (9. ábra), melynek mélysége legalább akkora, mint amennyire az (58) závár az ütöszög fötszabadítása céljából hátrahúzandó. Az ütőszög fölszabadítása akkor megy végbe, ha a (67) kerék annyira fordult el, hogy az (58) závár (64) vége a závár ellentámaszát képező (66) tárcsa (70) kimetszésébe nyomulhat. A kerék ilyen elfordulásával szemben a —- rúdvég közvetítésével a (66) koronghoz szoruló (63) rúgó akkora ellenállást fejt ki, hogy az elfordulás csak akkor lehetséges, ha egy hajó ütközik az aknára s a (67) kerék {69) fogazása a hajón legördül. A (63) biztosító rúgó e példánál az 1. és 2. ábrabeli példának megfelelően egyúttal az ütőszög fölszabadítására is szolgál* úgy, hogy e •célra nem kell külön rúgót alkalmazni. A 10—14. ábrabeli példánál az elfordulható (40) gyújtókar a (72) csőben van ágyazva, mely a (71) tömítőtömlővel van ellátva. A (72) cső (73) toldattal bír, mely a részeknek 10. ábrabeli helyzetében az aknatesten elrendezett két (74) szem köpött fekszik s ezekkel egy szalmiáktömb révén mereven van egyesítve. A (40) gyújtókar szabad vége a (75) szárba megy át, melyen lazán van ágyazv? i a (76) ütközőgyűrű; e gyűrűhöz a (77) rúgó támaszkodik, melynek másik vége a (72) csőben ágyazott (78) szelencéhez fekszik. A (75) szár benyúlik a (78) szelencébe s ezen belül a dugattyúszerü (79) fejjel bír, mely a rúgóhatás alatt álló (80) závárral van ellátva (11. ábra). A (72) cső továbbá a (81) gyűrűs szűkülettel bír. A cső külső végén két forogható (82, 83) szögemelő van elrendezve, melyeknek egy-egy (84) karja a (78) szelence homloklapjához fekszik. A szelence a vízmentes (85) burokkal van a külvíztől elzárva. Az akna lesűlyesztésekor a (40) gyújtókart az aknatesttel mereven kapcsolja az a szalmiáktömb-, mely a (72) cső (73) toldatát a (74) szemekkel egyesíti (10. ábra). Mihelyt bizonyos idő multán a szalmiáktömb föloldódott, a (72) cső (73) toldata a 11. ábrabeli helyzetbe jut, melyben a cső (81) gyűrűs szűkülete a (76) mozgó gyűrűhöz fekszik. A (73) toldat ekkor még kis mérvben a (74) szemek között van (11. ábra) s e helyzetben tartatik a (77) rúgó által. A (40) gyújtókar ily mérvű elreteszelése elégséges arra, hogy a 'gyújtókarnak áramlások vagy szomszédos robbanások okozta elmozgását meggátolja. Ezen (11. ábra) helyzetben a (80) závár a (79) fejet a (78) szelencével egyesíti úgy, hogy ez most már a (75) rúd végét alkotja. Ha már most hajó ütközik az aknába és pl. a (82) szögemelőhöz csapódik, akkor ez a 14. ábrabeli helyzetbe szorul s (84) karja a (78) szelencére s az ezzel most már egyesített (75) rúdra nyomást fejt ki. Ennek folytán a (72) cső kifelé tolódik úgy, hogy (73) toldata a 13. ábrabeli helyzetbe kerül, vagyis teljesen kiszabadul a (74) szemek közül. A (40) gyújtókar most már szabadon elfordulhat s a gyúszög fölszabadítása révén az aknát fölrobbanthatja. Az Összes foganatosítási példáknál az áramlások vagy szomszédos robbanások okozta gyújtókarelmozgás hatékonyan meg van gátolva anélkül, hogy az akná-