64901. lajstromszámú szabadalom • Szellőztetőtoldat járművek, főleg vasúti kocsik számára

sokkal vannak ellátva, melyeket kívülről oldalt elrendezett (i) kamrák vesznek körül, melyek fölül a (k) födődarab által be vannak födve, alól ellenben egymással a (j) harántcsatornát képező (m) falak által össze vannak kötve. Ezen (m) falak a (c) fenékdarab alsó oldalához csatlakoznak és az (o) talplemez (n) karimáját körülveszik, amely talplemez segítségével a toldat a (p) kocsitetőn megerősíttetik, oly módon, hogy az (n) karima által határolt (v) áttörés egy a kocsifödőben lévő hasonló áttöréssel födésbe jut. Az (i) kamrák belseje ily módon a (j) harántcsatorna által a szellőztetendő kocsi belsejével állandó összeköttetésben áll. A toldatnak a 7—10. ábrán föltüntetett foganatosítási alakjánál a két (i) oldalkamra egy egészen a legfölső (d) vezetőtest (e) teteje alá fölvezetett, az (m) csőcsonknak egy meghosszabbítását képező (r) táska által van helyettesítve, mely az (e) födőrészek alatt lévő helyeken szintén (h) kivágásokkal bír, melyeken keresztül a (d) vezetőtestek belseje a kocsi belsejével áll összeköttetésben. Az (a, b) oldal vezetékfalak tömöröknek vannak meghagyva, ezzel szemben a (d) vezetőtestek falai, valamint a (c) fenékdarab az (r) táska alakjának megfelelően ki vannak vágva. Hogy a szívó levegő számára rendelkezésre álló szabad átmeneti keresztmetszetet ne nagyon csökkentsük, az (r) táskát hosszúkás keresztmetszettel képezzük ki. A toldatnak a kocsitetőn való elrendezése előnyösen olyan, hogy az (a) és (b) vezetékfalak a menetirányban futnak tova, a vezetőtestek szabad szélei tehát a jármű hossztengelyére merőlegesen vannak irányítva. A jármű tovahaladásakor az (a, b) vezetékfalak, a (d) vezetőtestek és a (c) fenékdarab által képezett csatornákba levegő hatol be és miután a toldat közepe felé összenyomatik, azután pedig ismét kiterjedhet, ennélfogva az üreges (d) vezetőtestek lefelé fordított (g) szájnyílásain szívóhatást fejt ki, mely a (h) áttöréseken keresztül az (i), í 11. (r) kamrákba tovaterjed és a kocsinak az utóbbiakkal összeköttetésben álló belsejéből a levegőt meglehetős erővel kiszívja. Az átáramlási csatornák keresztmetszetének szűkítése által előidézett szívóhatást még kedvezőbbé lehet tenni azáltal, hogy az (a és b) vezetékfalakat is megtörve alakítjuk, oly módon, hogy azok a széltől a középtengely felé egymáshoz közeledjenek. Ezen szellőztetőtoldatot forgó ágyazás és egy szélkakassal való fölszerelés esetén szellőzőaknák toldata gyanánt is lehet alkalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szellőztetőtoldat járómüvek, főleg vasúti kocsik számára, azáltal jellemezve, hogy két függőleges, egy (c) fenékdarab által összekötött (a, b) vezetékfal között tetőalakú (e) fölsőrésszel és a széltől a közép felé lejtő (f) alsórészszel biró, üreges, alól (g)-nél nyitott (d) vezetőtestek vannak beépítve, melyek belső tere az (a. b) vezetékfalakban lévő (h) áttörések által az (a, b) vezetőtesteket kívülről körülvevő, fölül zárt (i) kamrákkal van összekötve, melyek egy a (c) fenékdarab alatt végigfutó, a szellőztetendő térrel összeköttetésben álló (j) harántcsatornába torkollanak. 2. Az 1. alatt védett szellőztetőtoldat ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a két (i) oldalkamra egy az üreges (d) vezetőtesteken és a toldaton egész magasságban keresztülmenő középső (r) kamra által van helyettesítve, mely a (d) vezetőtestek (e) tetőrészei alatt (h) áttörésekkel bír, míg az (a, b) oldalvezetékfalak tömören vannak meghagyva. (1 rajzlap melléklettol.) PAUA3 RÉSZVÉNYtÁR8A8ÁG NVGM&Ají BUt<*Pfc81