64894. lajstromszámú szabadalom • Vonatbiztosítóberendezés

szók hosszával biró (27) vezetékkel van összekötve. Az elrendezés azonban olyan, hogy a (27) vezeték végpontjai a szakaszok végpontjaival nem esnek össze, hanem egyrészt valamivel két-két szakasz között lévő elszigetelt illeszkedési helyek előtt fekszenek, másrészt pedig ugyanazon (27) vezeték a megfelelő szakasz másik végén túlnyúlik úgy, hogy a vége az ezen és a következő szakasz között lévő illeszkedési hely mögött fekszik. A (26) vezeték végéhez a (28) elektromos egyensúlykapacitás van egy vezeték alakjában kapcsolva, mely a vonallal szintén párhuzamos, a talajhoz közel van elrendezve és az egyik illeszkedési helytől körülbelül a két (27) vezeték között lévő megszakitási helyig terjed. Ezen (25) és (26) vezetékek a (27) és (28) toldataikkal és a (24) önindukciós tekerccsel egy áramkört képeznek, melyet a következőkben mellékáramkörnek fogunk nevezni és mélyben a magas frekvenciájú rezgési áramkör minden kisülésekor magas fej szültségű áram alakjában energia lép föl, mely a mellékáramkörben ide-oda rezeg. A (28) vezető kiegyenlítőkapacitás gyanánt működik a mellékáramkörben és a (24) önindukciós tekercstől ellenkező irányban ugyanazon áramkörnek (27) vezetékágáig terjed. Ezáltal potenciálkülönbség létesíttetik, mely az ezen áramkörben a (27) és (28) részek között föllépő rezgéseket erősbíti úgy, hogy a nagy frekvenciájú áramok egészen a mellékáramkörnek végéig jutnak, ha az áramkör ágai az induktanciának és a kapacitásnak az önindukciós tekercshez képest beállítható elágazóhelynek segítségével való változtatása által rezonanciára hozatnak. Ezáltal ezen energiának - hatása a hosszabb (27) ágnak végein oly erős lesz, mint a rezgési körrel való összeköttetési helyen, az erő pedig ezen ágon át egyenletesen elosztatik úgy, hogy az áramkörben a (27) vezeték bármély helyén lévő berendezések működtethetők. A (20) szikraközt a (29) forgatható tárcsa segítségével állítjuk elő, mely oldalirányú (30) toldatokkal bír. Ha ezen tárcsát forgásba hozzuk, úgy ezen toldatok a (31) szikraelektródák között tovaforognak. Ezen elektródák beállíthatók azon célból, hogy rendes körülmények között egy oly légteret határoljanak, mely elegendő széles a rezgési áramnak szikraalakba való átugrásának megakadályozására. Ha azonban a forgó (29) tárcsa oldalirányú toldatai a (31) elektródákhoz közelednek, úgy a levegőtér megosztatik és a magas frekvenciájú és magas feszültségű rezgési áramok kisülnek. Egy szikraköznek egy rezgési áramkörben abban áll a föladata, hogy a kondenzátornak időt adjon a töltésre, míg a feszültség abban túl magas lesz, mire ezen töltés ide-oda ingadozik, míg teljesen elhasználtatott. Egy szikraköz lehetőleg nagy hatásfokának elérése céljából a szikraköznek jó szigetelés gyanánt kell működnie mindaddig, míg a kondenzátorok megtöltetnek, de tökéletes vezető gyanánt kell működnie akkor, mikor a kondenzátorok kisüttetnek. Minél jobban vannak ezen föltételek teljesítve, annál jobb lesz a szikraköz hatásfoka. Ismerétes, hogy az elektródák fölhevített fölületei a szikrafölületen fémgőzöket adnak le, melyek egy alacsony frekvenciájú fényívet igyekeznek képezni és melyek ily módon a kibocsátott áramokban szabálytalanságokra adnak alkalmat. Ha a kondenzátor meg van töltve, akkor a szikraköz szigetelési ereje megtörik és a közt hirtelen fémgőzök töltik meg, melyek a megfelelő pillanatban egy magas frekvenciájú váltakozó áramú fényívet képeznek. Éppen ezen fémgőzök jelenléte ad a szikraköznek vezetőképességet. Ha azonban a kisülés megszakíttatik és ezen* fémgőzök a szikraközből nem távolíttatnak el, akkor ezen köznek a szigetelőereje a következő töltés alatt természetesen igen gyönge lesz és így a szikra magas hatásfokának eléréséhez szükséges föltételek nem lesznek kielégítve. Ennélfogva szükséges a gőzöket azonnal és teljesen eltávolítani, amint a rezgések a kon-