64877. lajstromszámú szabadalom • Géppel vontatható eke

rugónak egyik vége szorul, míg ezen rú- | gónak másik vége az ekekereten megerősített (g) támlaphoz fekszik. Az eke beállításánál az (f) rúgó megfeszül és ennek folytán, midőn az ekét kiemeljük, a (b). emeltyűre gyakorolt húzó hatás következtében az (a) tengely forgatását megkönnyíti úgy, hogy ezen célra sokkal kevesebb erőt kell kifejteni. A második (9) kézi emeltyű (3. és 4. ábrák), midőn ezt lenyomjuk, a (8) csuklós kar útján az ekekereten ágyazott (7) szögemeltyüre hat, mely viszont a (6) csukló és a (3) tengely körül elforgatható (5) fej útján a (4) hüvelyt mozgatja, mely szintén a (3) tengely körül forgatható. A (4) hüvely mozgását a (2) nyomórúd a forgatható (10) hüvelyen csuklósan ágyazott, az (R) kereket hordó (1) emeltyűre viszi át. Hogy a működés itt is könnyen történhessék, a 3. ábrában föltüntetett foganatosítási alak szerint a (3) tengely fölső végén a (12) támlap van elrendezve, melyhez az (F) rúgónak egyik vége támaszkodik, míg ezen rúgónak másik vége az (5) fejhez szorul. Az eke szállításánál a (6, 7, 8, 9) emeltyűket ezáltal tehermentesíthetjük, hogy az (5) fejen elrendezett (16) csavart megszorítjuk. A 4. ábra szerint az (R) kerék kiemelésének megkönynyítésére szolgáló (F) rúgó hasonló módon van elrendezve, mint az 1. ábrának (f) rúgója. A (F) rúgó ugyanis a (9) kézi emeltyűvel csuklósan összekötött (13) vonórúdra hat, amennyiben egyrészt ezen vonórúdnak (12) lapjához és másrészt az ekekeretnek (17) támlapjához szorul. Hogy az ekét a szállításnál lehetőleg magasra emelhessük és a rugókat tehermentesíthessük, a (3) tengelynek meghosszabbítása (4. ábra) csavarorsó gyanánt van kiképezve, mely a (15) forgatytyút hordja. Ezen forgattyúnak lefelé forgatásánál az (R) kerék lefelé szoríttatik, ül. az eke hátul megemeltetik, miközben a kampószerű (8) kar önműködően kikapcsolódik. A (15) forgattyúnak lefelé való forgatásánál a (8) kar ismét bekapcsolódik. A megfordításnál vagy kanyarulatokban való szántásnál az ekét a kanyarulatnak megfelelően kell kormányozni, ill. a barázdakereket akként beállítani, hogy az a kívánt kanyarulatban fusson. Ezen célból a tartókeréknek (h) tengelye (1. és 2. ábra) a függélyes (i) hüvelyben van ágyazva, melyhez a (k) csavar van hozzáerősítve, mellyel a (h) tengelyen megerősített (1) csavarkerékszegmens kapcsolódik. A (k) csavarral (m) csuklók útján az (n) rudak vannak összekötve, miáltal lehetővé válik a (k) csavart úgy az eke, mint a vontatógép felől forgatni. A (k) csavar forgatásánál az (1) szegmens a (h) tengelyt elforgatja és így a barázdakerék megfelelően beállíttatik. Hogy az ekének esetleges hátrameneténél a (3) tengely körül (3. és' 4. ábrák) elforgatható (R) kerék túlságosan vagy egészen ne lendíttessék kifelé, a (3) tengelyt fölvevő, helytálló (19) hüvely az alsó forgatható (10) hüvellyel a (11) szög segélyével köthető össze. A barázdakeréknek a kívánt mélységben való szántásnak megfelelő beállítása a (q) orsó segélyével történik, mely a (t) lánc vagy kötél útján az (a) tengellyel van öszekötve és a barázdakerék tengelyére hat. A barázdakerék tengelyének fölső végén a (pl) tartó van az orsó és forgattyú számára elrendezve. A (q) orsó a (p) vezetékkel és alsó végén egy a lánc számára szolgáló gyűrűvel van ellátva. A lánc az (s) görgőn át a tarlókerék tengelyén elrendezett egykarú (u) emeltyűhöz van vezetve. A csavarmenetekkel ellátott (r) forgattyúnak forgatása által az orsó és az eke megemelhető vagy sülyeszthetö. Ha a tartó végén mindkét kereket egyidejűleg akarjuk beállítani, akkor ez az (e) kézi emeltyűnek átfektetésével eszközölhető, mely az ekevasnak a kívánt mélységre való beállítása után egy fogas szegmensben ismert módon rögzíthető. Az (e) kézi emeltyű átfektetésénél egyszersmind az (a) tengely az (u) emeltyűvel együtt elforog, mely utóbbi a (t) láncot meghúzza vagy megereszti, miáltal a tarlóké-