64863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műkő előállítására főként vasúti talpgerendákhoz

— 2 -1. és 2. ábra a gerenda oldal- és fölülnézete, iá 3. és 4. ábra egy sajtó hossz- és keresztmetszete, az 5. ábra a gerenda nagyobb léptékű hosszmetszete ia sincsavarok helyén, ahol a gerenda még a mintában fekvőnek van föltételezve és az alátétlemez metszetben látható, a 6. ábra á gerenda keresztmetszete a sincsavarok helyén; a csavarmenetekkel kapcsolódó rugók metszetben láthatók, a 7. és 8. ábra a síncsavarokra illeszkedő spirálrúgó oldal- és fölülnézete, a 9. ábra pedig a cementöntő berendezés vázlatos képe. A találmány szerint előállított vasúti talpgerenda íaz 1. és 2. ábra szerint a középső (1) részből és az ennél szélesebb (2) és (3) szélső részekből áll. A gerendát egész hosszában a fölső (4) vízszintes síkfölület, két (5) függélyes sík, két (6) lejtős sík, két (7) függélyes sík és egy alsó (8) vízszintes síkfölület határolja. A gerenda fölső lapjának két végén egy-egy (9) és (10) mélyedés van kiképezve a sin alátétlemezeinek fölvételére. A gerenda belsejében ia szokott módon néhány gömbölyű (11) vasrúd (6. ábra) húzódik végig s azonkívül a vasszálkák a gerenda egész tömegében egyenletesen vannak elosztva. A sincsavarok üregének ós fegyverzetének előállítása következőkép történik: A isincsavaroknak megfelelő (12) és (13) magokat (5. ábra) gondos bezsírozás után, hogy a cement hozzájuk ne tapadjon, a minta alsó részébe helyezzük. Ezen magok csavarmenetei köré spirális alakú (14) és (15) rugókat fektetünk, melyek a 7. és 8. ábrán vannak külön föltüntetve, Midőn a minta leszerelése alkalmával a (12) és {13} "magokat kivesszük, a sin megerősítésére szolgáló csavarok számára üregek maradnak a cementmasszában és az üregek csavarmenetei (14) és (15) spirálrugúkkal vannak födve, melyek a cementtel szilárdan összekapcsolódnak és a csavarmeneteknek azon az oldalán feküsznek, amely a sincsavar nyomását fölveszi. A gerendákat öntés útján állítjuk elő vizes cementhabarcsból, külön erre a célra szolgáló (16) mintában (9. ábra). A vasbetét gyanánt szolgáló (11) vasrudakat, továbbá a (12) és (13) magokat (14) és (15) fegyverzeteikkel együtt a mintába helyezzük s a vasszálkákból álló neímezpzerű anyagot fa mintában egyenletesen elosztjuk. A cement beöntése és a vasszálkák hézagai közé való beszorítása céljából a kocsira szerelt (16) mintát a 9. ábrán látható berendezés alá visszük, mely a (16) minta belső üregével körülbelül egyenlő alakú (17) keretet tartalmaz. A keret feneke a (18) rács, melynek nyílásai elég bővek arra, hogy a cement könnyen átfolyhasson .rajtuk. A rács alsó oldalából különböző hosszú, fésűfogakhoz hasonló (19) csúcsok állnak ki, melyek úgy vannak elosztva, hogy nem zavarják a (16) mintába helyezett vasbetéteket és csavarmagokat, midőn a mintában lévő vasszálkapárna közé nyomulnak. A (17) keret a (21) füleknél fogva a (20) oszlopokon van vezetve s ezeken függélyes irányban föl salá mozgatható. A keretet a (23) forgattyú segélyével hajtható (22) lánc hordja. A (20) oszlopok fölső végükön csuklósan vannak az. állványhoz erősítve úgy, hogy a (17) keret vízszintes síkban csekély mérvű ide-oda lengő mozgásba ; hozható a (24) excenter segélyével, mely a (25) tárcsával nyeri hajtását. A keret fölött a cement készítésére szolgáló (26) kavaró és egy (27) kiöntőszerkezet van elrendezve, mely a cementet a keretbe vezeti. A kiöntő szerkezet egy lejtős lapból áll, mely fölülről lefelé, fokozatosan kiszélesedik és amelynek fölületén divergáló csatornák vannak kiképezve, amelyek a cementet a (17) keret egész hosszán elosztják. Ha a (16) minta már helyére van tolva, akkor a (17) keretet lebocsátjuk, hogy a (19) csúcsok a vasszálkák közé nyomuljanak. A keretet most lengő mozgásba hozzuk és a cementet lefolyni engedjük. Ily módon a cement tökéletesen behatol a vasszálkák összes hézagai közé anélkül, hogy a gerenda vasbetétjét helyzetében megzavarná.