64855. lajstromszámú szabadalom • Szelepkormányzószerkezet lengő emeltyűkhöz

lyezve, mely csavarmenetek segélyével a rúgó megfeszítése, vagy szétszedése cél­jából meghúzható, vagy meglazítható. E loglalószelence fölső széle azon játéktér határolására használható föl, mellyel az élprizmának rugalmas lefelé tolódását adni akarunk. A leírt szelepkormányzó szerkezet mű­ködésére jellemző a következő: Más, kényszerítve záró szelepkor­mányzó szerkezetektől eltérően, melyek­nél szeleporsó és a szelep, vagy a hajtó­emelő és a szeleporsó közt valamely en­gedékeny testet kell beiktatni, itt a szelep szilárdan van az orsóval összekötve úgy, amint az a többi kényszermozgású szelep­kormányzó szerkezeteknél szokásos. Míg azonban utóbbiak a szelepet egy az or­sóba kapaszkodó rúgó vagy súly segélyé­vel a visszamozgó szelepkormányzó me­chanizmust követni kényszerítik és e rúgót a megemelkedésekor össze kell szorítani, tehát a rúgó ellenálló ereje a szelepfészektulnyomás és a tömegek gyor­sulása folytán előálló legyőzendő ellenál­láshoz még hozzáadódik, addig itt az (F) rúgó csak a szelep lefelé mozgásának biz­tosítására és a holt mozgás kiküszöbölé­sére szolgál; a rúgó itt, a kitérésből vagy kissé pontatlan kivitelnél, az engedékeny­ségből származó igen kis mozgást kivéve, nem deformálódik, azaz sem a szelep emelkedésekor sem annak sülyedésekor a rugón munka nem végeztetik. Csak ak­kor szoríttatik össze a rúgó, ha a szelep, véletlen ellenállás folytán, mely nagyobb, mint a rúgó ellenálló ereje, az emeltyű­karokét is beszámítva, a lefelé mozgás­ban részt venni nem képes. A rúgó ezen összeszorítása elegendő, hogy a függve maradt szelepet mégis elzárja, vagy a tö­rést meggátolja. Minthogy az (F) rögó csak csekély gördülő és csapsurlódást okoz, ezért mindig oly erősre lehet azt méretezni, hogy a szelep záródása, amennyiben a szelep és a szeleprúd tö­megeinek gyorsulásáról van szó, min­denkor teljes biztossággal bekövetkez­zék. Elvileg azonban a szilárd alátámasz­tással, vagy a csak korlátolt engedékeny­séggel, tehát a (P) támaszpontnál cse­kély játéktérrel való kivitelt is az alább igényelt védelmi körbe tartozónak kíván­juk tekinteni. A (H) emelőbütyöknek a rajzon föltün­tetett és föntebb leírt foganatosítási alak­jai, az emelkedési görbének még igen me­redek emelkedésével is, a (Z) záró emel­tyűben az (S) záró görgő helyzete és en­nek kisebbített lökete folytán, a két bü­työkfölület {bütyökoldal) igen tökéletes megegyezését és az érintkezés folytonos­ságát teszik lehetővé. Egyszerűen meg­engedhető az is, hogy — amint azt a 4. és 6. ábrák mutatják — az emelőbütyök szelep záró alsó oldalának sugarát lehe­tőleg kicsire vegyük, hogy ezzel a szer­kezeti magasságot csökkentsük. A kibocsátó szelepkormányzó szerkeze­tének elrendezése a 2. ábrán látható; eZ elvileg telejesen azonos a bebocsátó sze­lepével. A 2. ábra szerinti elrendezés to­vábbá bebocsátó szelepnek a henger alsó oldaláról történő mozgatására is alkal­mas. SZABADALMI IGÉNY. Szelepkormányzó szerkezet lengő emelő­bütyökkel, melynek egyik, (fölső) ol­dala a szelepet megemeli, míg másik alsó oldala a szelep zárását végzi, az­által jellemezve, hogy az emelőbütyök alsó oldala egy, egyrészt a szeleporsó­ban ágyazott, másrészt ezen kívül, szi­lárdan, vagy rugalmasan alátámasz­tott (Z) szelepzáró emeltyűvel mű­ködik együtt úgy, hogy utóbbi, a holt mozgás kiküszöbölésével, a szelepnek mindenkor biztos kényszerített fcáró mozgását létesíti. (1 rajzlap melléklettel.) 'ALLte RESZVEilY TÁRSA8ÁO NYOMDÁJA Butow"

Next

/
Oldalképek
Tartalom