64854. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

betét feneke, szitaszerüen a (7) lyukakkal van ellátva. Végül ugyancsak az (5) nyúlványok tetejére helyezzük a (9) tömör horganytömböt, melynek közepén nyílás van s ezen nyíláson a (3) betét (10) csőszerűén kiképezett 'kürtője megy keresztül. Ezen (10) kürtőn vezet ki az elem pozitiv sarkát képező (11) szig. vörösrézhuzal. A (9) horganytömbről pedig az elem negativ sarkát képező (12) szig. vörösrézhuzal. Ha az elemet így összeállítottuk, beöntjük a megfelelő gerjesztő folyadékot, tehát horganyszulfát, magnéziumszulfát, hígított kénsav stb. és a beöntés után a (3) betét (10) kürtőjébe borsó nagyságú rézgáliokristályokat rakunk (15), mely kristályok leszállván a (2) rézlemez és a (3) betét feneke közti térbe, ott föloldódnak és a keletkező rézgálicoldat a gravitációnál fogva a (2) lemez fölött elhelyezkedik, mint az különben a jelenlegi eleifftipusoknál is van. Ha már most az elem hosszabb időn át áll anélkül, hogy az áramkörét zárnók, úgy a rézgálic oldat mindig magasabbra emelkedik, jelen esetben azonban csak addig, míg a (3) betét szitaszerüen lyukas fenekét eléri, ezentúl azonban nem emelkedhetik, miután az ott lévő (13) horganyhulladék, vas vagy ólomoxid az oldatból a réztartalmat kiválasztja és lecsapja. Megjegyzendő, hogy a horganyhulladék használata a vas vagy ólomoxiddal szemben a legelőnyösebb, miután az utóbbiak használata esetén vas, illetőleg ólomszulfát keletkezik, mely mint a kísérletek igazolták, az elem működését hátrányosan befolyásolja, míg a horgany használata alkalmával keletkező horganyszulfát, mert hiszen az elemben amúgy is az keletkezik, nem hátrányos. A gerjesztő folyadék horganyszulfáttal telítődvén a (10) kürtőn keresztül egy szívócsővel az edény fenekéről a folyadék egy részét lehúzzuk és Jjszta vízzel pótoljuk, miközben természetesen gondoskodunk arról, hogy a fenéken mindig a kellő mennyiségű rézgálic oldat legyen, mit úgy érüíik el, ha a (10) kürtőn keresztül a (15) rézgálic jegeceket utánarakjuk. A (3) betét fenekén lévő (13) horganyhulladék, melyből csak minimális menynyiség szükséges, tehát pl. az elemben elhasznált (9) horganytömb végső maradékai is képezhetik, idővel u. n. horganyszivaccsá válik, mely ha a (9) horganytömböt elérné, az elem ismét hasznavehetetlenné válna. Ezt kikerülendő szolgál a (8) szitaszerüen lyukas porcellán födő, mely a keletkező horganyszivacsot visszatartja attól, hogy az a (9) horganytömbíg emelkedjen. Egy igen nagy előnye továbbá ezen elrendezésnek, hogy az elektródák lapos fölüietükkel egymás felé fordítva helyezhetők el, ami lehetővé teszi azt, hogy az elem belső ellenállását a minimumra redukáljuk, miután az elektródák igen közel is helyezhetők egymáshoz. Kísérleti eredményképen megemlíthető, hogy egy ilyen elem, mélynél az elektródák fölülete 27.6 cnu és egymás fölött 5.5 cm.-nyire voltak elhelyezve,belső ellenállása 2.2 Q volt. Látható ezekből, hogy ha az elektródák a kellő nagyságra vannak méretezve, úgy az elem igen kényelmes áramforrásul szolgálhat házi világítás előállítására, különösen oly esetekben, midőn alacsony feszültségű fémszálas izzólámpákat használunk. Ami az elem kezelését és összeállítását illeti, az oly egyszerű, hogy bármely laikus által is eszközölhető s a szétszedés csak akkor válik szükségessé, midőn a (13) horganyhulladék teljesen elhasználódott, mit azonban az elemnek gyakori használata mellett cirka félévenkint szükséges megújítani, mely eljárás azonban épp oly egyszerű, mint a gondozás többi része is. SZABADALMI IGÉNY. Galvánelem, jellemezve egy (3) porcellán, vagy más megfelelő anyagból készült betét által, melynek szürőszerűen át-