64834. lajstromszámú szabadalom • Víztisztító eljárás
Megjelent 1914. évi julius hó 29-én. MAGY, ^ KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 648B4. szám. IV/i. OSZTÁLY. Víztisztító eljárás. KLEIN HUGÖ VEGYÉSZMÉRNÖK BUDAPESTFN. A bejelentés napja 1913 május hó 24-ike. Az eddig ismeretes víztisztítók általában | úgy dolgoznak, hogy azokból ia nehezen j oldható vegyszerekből, amelyek a víz lágyítására szükségeltetnek, előzetesen lehető koncentrált oldatot állítanak; elő, és ezt adagolják a tisztítandó vízbe. Az ilyen víztisztítóknak az a főhátrányuk van, hogy az említett oldatok koncentrációja sohasem állandó. Kezdetben, amikor az oldóedényt megtöltik a friss vegyszerekkel, akkor a koncentráció legnagyobb, később azonban egyre csökken, és megtörténhetik, hogy elegendő koncentráció hijján elmarad a célzott tisztítás, illetve lágyítás. Egy további hátrány abban áll, hogy a vegyszerkihasználás hatásfoka nagyon kedvezőtlen, és a vegyszerek nagy részét fölhasználatlanul kell eltávolítani az oldóeáényből. Jelen találmánynak az a célja, hogy ezen hátrányokat kiküszöbölje. Jelen találmány lábból a meggondolásból indul ki, hogy azért mutatkoznak ezen hátrányok, mert a vegyszerek oldására magát a tisztítandó vizet használják föl. Az oldóedénybe. bocsátott nyers víz vegyi reakcióba lép az illető vegyszerrel, hiszen éppen abban áll az oldást követő tulajdonképeni víztisztítás, hogy az adott nyersvíz és a lágyítószer vegyi reakcióba lépnek. Az eldóedénynek azonban nem az a rendeltetése, hogy abban lágyítsuk a vizet, hanem, hogy állandó koncentrációjú oldatot állítsunk elő benne, amely koncentráció — munkakimélés végett i— a lehető legerősebb fokú, vagyis célszerűen telítés legyen. Ehhez képest a vegyi reakcióknak az a része, amely már az oldóedényben mutatkozik, tisztára károsnak tekintendő. Az említett reakció ugyanis csökkenti egyrészt az oldóedényen átfolyó víznek gyors oldóképességét, másrészt pedig a még oldandó vegyszernek reakcióképességét. Ezen utóbbi hatás azért áll be, mert az ilyen reakciónál mindenkor oldhatatlan csapadékok keletkeznek, amelyek oldhatatlan réteg alakjában burkolják a vegyszernek különben még oldható részecskéit, tehát meggátolják azok teljes kihasználását. Víztisztítás céljára leggyakrabban a meszet használják, miért is konkrét példa gyanánt a következőkben a mésszel való tisztítást részletezzük. Az oldóedényben mészvizet kell készítenünk, és pedig lehetőleg telített oldatban, vagyis úgy, hogy az oldóvíz literenkint 1.2 g. kálcramoxidot tartalmazza. Ha
