64809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés betűket író-, szedő- és öntőgépeken a sorok kiegyenlítésére

mus közvetítésével, a (167) tolóka mindig egy foggal lefelé tolódik. Helyzete ennek folytán a sorban lévő spáciumok számának felel meg. E szám azon római számjegyről olvasható le, mely jobbra, azon számsor mellett van, melyre a (168) mutató mutat. Minthogy, amint azt itt is föltesszük, mindegyik spácium csak négy hosszegységgel hosszabbítható meg, a sornak bizonyos minimális számú spáciummal kell bírnia, hogy a meglévő hiányzó hosszúság a spáciumok ezen meghosszabbításával ki legyen egyenlíthető. Ha azonban a hiányzó hosszúság pl. ismét tizenhét hosszegységnyi, míg a sorban csak három spácium van, a hiányzó hosszúság többé ki nem egyenlíthető, minthogy 17:3=5% hosszegységgel a spáciumok meg nem hosszabbíthatók (csak legföljebb néggyel a föltevés szerint). A (160) tolóka skáláján már most mindazon hiányzó hosszúságoknak megfelelő számjegyek, melyek az illető spáciumszámoknál ki nem egyenlíthetők, vastagon kihúzott vonalakkal vannak bekerítve. Ha tehát a (168) mutató a bekerített számjegyek valamelyikére mutat, a iriunkás azonnal fölismeri, hogy a sor egyszerű spáciumokkal ki nem egyenlíthető, tehát hogy a „kettős spáciumok" föliratú billentyűt kell lenyomnia. A bekerített számjegyek azonban nem adják meg a tényleges hiányzó hosszak számértékeit, hanem azon hiányzó hoszszakét, melyek a spáciumok megkétszerezése után még fönnmaradnak. A fönt fölvett példában, midőn tehát a sor három spáciumot és tizenhét hosszegységnyi hiányzó hosszúságot tartalmaz, a (168) mutató nem a (17) számjegyre mutat, hanem a (11) számjegyre, amint ez a 8. ábrán föl van tüntetve. A 9. ábra a skálának még tovább javított alakját ábrázolja. A spáciumok számának megfelelő számjegyek itt nem a hiányzó hosszúságoknak megfelelő számjegyek számsorai mellett jobbra vannak elrendezve, hanem minden egyes, hiányzó hosszúságot jelző számjegy alatt megismételve fordulnak elő. A bekerített területen emellett mindenütt az egyszerű spáciumok száma helyett mindjárt a kettős spáciumok száma van jelezve úgy, hogy a munkás a közvetlenül leolvasott spáciumszámnak megfelelő lyukszimbólumot mindjárt be is lyukaszthatja a szalagba. A munkás föladatának ezen további megkönnyítése igen fontos főleg akkor, ha a hiányzó hosszúság nagyságának és a spácoumok számának megfelelő lyukszimbólumoknak a papírszalagba való belyukasztására közvetlenül az író- és lyukasztógép betűs billentyűit használjuk és a sorkiegyenlítő értékeket mutató szerkezeten a számjegyek helyett mindjárt ama betűk vannak jelezve, melyeknek billentyűit lenyomni kell. Ilyen skálát mutat pl. a 14. ábrán látható lefejtés. Hogy a munkást különösen nyomatékosan figyelmeztessük arra, hogy a kettős spáciumoknak megfelelő lyukszimbólumokat kell a szalagba lyukasztania, a bekerített számjegyek a skálán eltérő színben képezhetők ki, hogy jól föltűnjenek. A 9. ábrán látható számok, vagy a 14. ábrán látható betűk helyett lehet a megfelelő lyukszimbólumokat magukat is, a maguk valóságában, a skálán kiképezni úgy, hogy a skála mindjárt maga lyukasztó szerszámnak legyen használható a lyukszimbólumoknak a szalagba való belyukasztására. A találmány tárgyának egy további foganatosítási alakját mutatják a 10—14. ábrák. A (201) állványban, a (202) ágyazó csúcsok közt, a (203) tengely forgathatóan van ágyazva. E tengely hordja a (205) leolvasó dobot, a (206) zsinórkorongot és a (204) ütköző dobot, mely utóbbinak egyes ütköző élei csavarmenet mentén feküsznek. Egy (207) órarúgó, mely egyik végével pedig a (204) ütköző dob (208) kampójába van beakasztva, másik végével pedig a (201) állvány egy (209) csapján van megerősítve, a (204) ütköző dobot a (205) leolvasó dobbal együtt a (113) nyíl irányában (12. és 13. ábrák) elforgatni igyekszik. Rendszerint e forgás az-