64809. lajstromszámú szabadalom • Berendezés betűket író-, szedő- és öntőgépeken a sorok kiegyenlítésére

_ 4 — nak egy-egy számjegyét hagyják szabadon. Ha pl. a sor négy spáciummal és tizenkilencz hosszegységnyi hiányzó hoszszúsággal bír, a (37) lemez (38) leolvasó hasítéka mögött a (40) tolóka (IV) és (VIII) számjegyei és ennek (63) és (67) nyílásain át a (30) tolóka (19) és (11) számjegyei válnak láthatókká. Emellett a (IV) és a (19) számjegyek egyszerű, a (VIII) és a (11) számjegyek kettős spáciumoknál érvényesek. A találmányhoz tartozik már most egy olyan berendezés is, mely ezen négy számjegy közül csak azon két számjegyet engedi látni, melyet a munkásnak használnia kell. A másik két számjegyet ugyanis egy mozgatható (75) födőlemez állandóan eltakarja (1. és 4. ábrák). E födőlemeznek három (76, 77, 78) köralakú és egy (79) hosszúkás nyílása van. Ha aj(75) födőlemez normális helyzetében van, a (37) lemez (38) leolvasó hasítéka mögött ennek (76) és (77) köralakú nyílásai foglalnak helyet, melyek az (A) és (C) számsorok magasságában feküsznek. Valamennyi többi számsor tehát el van takarva. Ha azonban a sor egyszerű spáciumokkal ki nem egyenlíthető, a (75) födőlemez, másik, az alábbiakban „különlegesének nevezett helyzetében van, mikor is annak (78) köralakú és (79) hosszúkás nyílásai mutatkoznak a (37) lemez (38) leolvasó hasítéka mögött és csak a (B) és a (D, E, F) vagy (G) számsorok illető számjegyei válnak láthatókká, aszerint, hogy egy, két, három, vagy négy spáciumot tartalmaz-e a sor. Hogy a (75) födőlemezt e két helyzete egyikébe eltolhassuk, a következő berendezésről gondoskodtunk: A (40) tolókán lévő (0, I, II) stb. számjegyek és ennek megfelelően az (52) fogak egymástól való távolságai meghatározott hosszúsággal bírnak. Ha ugyanis a két (30) és (40) tolóka olyan kölcsönös helyzetben van, hogy (0) számjegyeik egymás fölött vannak, a (40) tolóka mindegyik (0, I, II) stb. számjegye alatt a (30) tolóka azon (0, 1, 2) stb. számjegye foglal helyet, amelynek megfelelő hiányzó, hosszúság az illető spáciumszámnál még éppen kiegyenlíthető. Ha tehát a (30) tolóka csak egy hosszegységgel is balfelé tolódnék, az egyes (0, I, II) stb. számjegyek alatt olyan hiányzó hosszúságoknak megfelelő (0, 1, 2 stb.) számjegyek állnának, melyek egyszerű spáciumokkal többé ki nem egyenlíthetők. A (30) és (40) tolókák valamennyi, olyan helyzetében tehát, melynél a (30) tolóka (0) számjegye a tolókák hosszirányában a (40) tolóka (0) számjegye előtt áll, a sor egyszerű spáciumokkal ki nem egyenlíthető. A sor kiegyenlíthetősége tehát a két (30) és (40) tolóka kölcsönös helyzetén ismerhető föl, és így ezen kölcsönös helyzettől kell a (75) födőlemez helyzetének is függőnek lennie. E függőség már most a legkülönbözőbb módon létesíthető. Az 1. ábrán egy, e célra szolgáló elektromos, a 6. ábrán pedig mechanikus berendezés van föltüntetve. Az 1. ábrán látható elektromos berendezés a (68) kontaktussínből, mely a (30) tolókán van megerősítve és a (69) kontaktus tuskóból áll, mely a (40) tolóka részét képezi. Ha a sor egyszerű spáciumokkal ki nem egyenlíthető, tehát ha a (30) tolóka mellső, a (35) orrot hordó vége a (40) tolóka mellső végén túl kinyúlik, a két kontaktus egymással érintkezik és áramkört zár a (72) telepből a (70) hajlékony kábelen, a (68) kontaktussinen, a (69) kontaktustuskón, a (.71) hajlékony kábelen, a (73) jelzőlámpán és a (74) elektromágnesen át, vissza a (72) telepbe. A (73) jelzőlámpa tehát fölvillan és ezzel jelzi a munkásnak, hogy a sor kiegyenlítésére kettős spáciumokra van szükség. Ugyanekkor a gerjesztett (.74) elektromágnes a mozgatható (75) födőlemezt „különleges" helyzetében tartja. A mágnes ugyanis ekkor magához vonja (80) fegyverzetét, mely a (82) csap körül foroghat és a (81) rúddal együtt szögemeltyüt alkot. A (81) rúd végpontjával a (75) födőlemez a (83) csukló segélyével van összekötve. Egy második, (86) csukló a (75) födőlemezt egy második, (84) rúd