64790. lajstromszámú szabadalom • Pótellenállás elektromos lámpákhoz

lyekné'l csak korlátolt tér áll rendelkezésre, pl. lámpafoglalatba való beépítéskor. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett kiviteli alak egyszersmint lehetővé teszi, hogy a (d) paralleláramkörben az (e) karboründumellenállás mellett egy pótlámpát is bekapcsolhassunk, mely a (c) lámpa elromlásakor működésbe lép. Ebben az esetben a karborundum hatásos keresztmetszete megfelelően méretezendő. Bizonyos esetben, pl. poziciólámpásoknál a találmány tárgya akkor is célszerűen alkalmazható, ha nem sorba kapcsolt lámpákról van szó. Az 5. és 6. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (d) paralleláramkörből a (k) vezeték ágazik le, melybe az (1) pótlámpa van kapcsolva és mely az (m) kontaktusban végződik. Az (n) kontaktuskar oly módon van elrendezve, hogy az (e) karborundumtest fölmelegedésekor az (m) kontaktussal érintkezésbe kerül és a pótlámpa (k) áramkörét zárja, tehát a pótlámpát bekapcsolja. A működési mód tehát olyan!, hogy akkor, amikor a (c) lámpa vagy lámpacsoport fölmondja a szolgálatot, az áram a (d) segédáramkörön folyik át és az (e) karborundumtestef fölmelegíti. Ezen fölmelegítés folytán oly berendezés kapcsoltatik ki, mely a (k) áramkört (m, n)-nél zárja. Az áram tehát a nagy ellenállású (e) karborundumtest megkerülésével a pótlámpán és az (m, n) kontaktusokon halad át. Ha az (1) pótlámpa is használhatatlanná válik, az áramkör a pótlámpában megszakad és ismét az (e) karborundumtesten halad át úgy, hogy az (a, b) főáramkör a megszakítástól mindenestre védve van. Az (n) kontaktuskart működtető szerkezet egy kiviteli példája a 6. ábrán van föltüntetve és pl. a gyöngeáramú villámhárítóberendezéseknél már ismert (o) kerékből állhat, mely az (e) karborundumtest közelében a könnyen olvadó fémből készült (r) perselyben van, ágyazva. A karborundumnak az áramáthaladás létesítette erős hőmérsékletemelkedése a perselyfémet folyékonynyá teszi vagy meglágyítja. Ha az (n) kontaktuskar a 6. ábrán föltüntetett kiviteli alaknak megfelelően rugalmasan van kiképezve és horogszerűen meghajlított szabad vége az (o) kerék egyik fogába kapaszkodik, úgy az (o) kerék ágyazásáúl szolgáló fém lágyulásakor vagy megömlésekor az (n) kontaktuskar rúgőfeszültsége túlsúlyra jut, a kontaktuskar a kereket elforgatva abból kiszabadul és az (1) pótlámpa (m) kontaktusával kerül érintkezésbe és a pótlámpát bekapcsolja. A 6. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a lencseszerűen kiképezett (e) karborundumtest a (g) rugók hatása alatt álló (f) lemezek közé szoríttatik. Az (1) pótlámpa az (e) lcarborundumtesttel és a kontaktusszerkezettel együtt egy egésszé egyesíthető és tetszés szerniti (p) lámpafoglalattal látható el úgy, hogy az egész rendszer kicserélése és pótlása könnyen létesíthető. Mihelyt az (1) pótlámpa be van kapcsolva, a karborundum, mivel az áram nem halad át, ismét kihűl, következésképen az (r) persely önműködően forr rasztó fémje az (o) kereket ismét rögzíti. A (c) főlámpa pótlása után tehát csak a rugalmas (n) kontaktuskart kell ismét az (o) kerékbe beakasztani, hogy az eredeti állapotot újból helyreállíthassuk. A könnyen ömlő csapágyperselyben elrendezett (o) kerék helyett az (n) kontaktusnak fölhevülő karborundum hatása következtében való bekapcsolására tetszés szerinti más szerkezet is alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Pótellenállás elektromos lámpákhoz, mely minden lámpával, illetve lámpacsoporttal párhuzamosan van kapcsolva, azáltal jellemezve, hogy a pótellenállás karborundumból áll. 2. Az 1. igényben védett pótellenállás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve,