64780. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizáló egyfödeles repülőgép

tek fölső oldalát érő széllökés a támasztófölület alsó oldalára, tehát ellentétesen hat, oly módon, hogy a széllökés hatása fönmagát kiegyenlíti és a gép az oldalt való dőlés ellen önmagát stabilizálja. A koncentrál ófölület fölső oldalára beható nyomóhatás által a gépre oly behatás állíttatnék elő, mely a gépnek önmaga körül való forgó mozgását idézhetné elő. Ezen mozgás ellenében azonban az illető koncentrálófölülettel szemben fekvő stabilizálófölület jut érvényre, mely a széllökést ferde fölületén fölfogja és az említett behatást megszünteti. Ez a nyomás elegendő oly reakció előidézésére, mely az (U, U2)-től egészen (II, I2)-ig, azaz a stabilizálófölülettől egészen a széllökés által ért koncentrálófölületig terjedő emeltyűkarral együttesen kellő nyomatékot eredményez. A gép tehát minden esetben a normális mozgásirányban marad és ebből egyetlen széllökés által sem terelhető ki. A gépnek minden pergettyümozgása biztosan elkerült etik. Ha rendkívül heves széllökéseknél a gép a talált oldal felé rendkívül erős hajlást vesz föl, akkor a talált koncentrálófölülettel szemben fekvő, a széllökés által fölülről ért tartófölület működése lép épúgy, mint azon koncentrálófölület, mely ugyanazon oldalon fekszik, mint a szél által ért tartófölület. A tartófölület fölső fölülete a fölfelé lejtő hajlás következtében a széllökés által oly módon éretik, hogy a gép oldalt való dőlésének túlságos mértéke azonnal megszüntettetik. épúgy, mint ahogy a forgómozgásra való törekvést is megakadályozzák azon hátul fekvő stabilizálófölületek, melyek a szél által ért oldallal szemben fekszenek, mely forgómozgás megakadályozása azáltal történik, hogy az említett stabilizálófölületek a fölfelé lejtő hajlás által fölső oldalukat a légárammal szemben viszik. Ha a széllökés kizárólag egy tartófölület alsó oldalát éri, akkor a gép fölülről lefelé, tehát a széllel szemben fekvő oldalon, lefelé lejtős értelemben erős dőlést kap. Ebben az esetben először a koncentrálófölület működik közre a tabilizálásban, mert ez a fölület már kezdettől fogva 15»-u lefelé lejtős hajlással bír, miért is a koncentrálófölület alsó oldalát állítja szembe a széllökéssel. A széllökés azonban az említett fölület szélső oldalain át nem léphet ki és a koncentrálófölület mögött fekvő fölületet éri, hogy végül az alsó fölületbe ütközzék és kellő nagy nyomást állítson elő, mely a készüléket ismét egyenes helyzetbe viszi. A széllökés által élőidézett forgómozgást mindig a széllel szemben fekvő stabilizálófölületek szüntetik meg, melyek a lefelé irányuló hajlás következtében alsó fölületüket nyújtják a szélnek, hogy ily módon az alulról fölfelé irányított reakció, mely a szélből eredő, a talált tartófölület alatt föllépő reakcióval ellentétes, fölfogassék. A tartófölületeken való csúszásnál a gép középvázának a dőlés oldalán fekvő hosszfölületére egy kompenzálásra szolgáló reakció nyilvánul, mely ebben az esetben a gép adott sebessége mellett a centrifugális erőnél nagyobb súly részére szintén támaszfölület gyanánt működik. Ennek folytán tehát a gépnek a centrifugális erő hordképességénél nagyobb súlyát az ívben a röpülőgép vázától oldalt fekvő fölület hordja. Ezenkívül a középső váztól oldalt fekvő tartófölület jut támasz gyanánt érvényre, amennyiben az a váz többször említett hosszoldalával oly szöget képez, mely a légáramlást koncentrálja és a légáramlás ellenállását támasztóerejének értelmében növeli. Az ív magasan fekvő oldalán lévő vezetőfölületnek belső oldala is támaszfölület gyanánt szolgál a gép elől fekvő súlya részére. Mind a három fölület közreműködik abban, hogy a gépnek az ívben való lecsúszása megakadályoztassák, amennyiben a három fölület a fönt leírt ellensúlyhatást idézi élő. A gépnek a hosszirányban való egyensúlyozását mindig a gép végén lévő stabilizáló vezető- és ellennyomófölületek létesítik. Ezek a stabilizálófölületek a ferde fölületek fönt leírt hatása