64780. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizáló egyfödeles repülőgép

— 2 -vízszintes fölületével (3, ábra) körülbelül 15»-u szöget képeznek. A fölületek alsó ol­dala által a középső váz oldalaival képe­zett (d, A, D) szög koncentrálószögnek neveztetik. Ezeknek a fölületeknek célja az, hogy az alattuk lévő légáramlatot az (A, E, B, F) irányban (2. ábra) koncen­trálják. Ezek a fölületek élőiről hátrafelé terjedő irányban 10»-u beesési szöggel lej­tenek, hogy oly fölhajtóerőt kapjunk, mely kisebb a mótor súlyánál és hogy a légáramlat által főleg egy a gép hossz­irányú stabilizálására kedvező támasz-, ponthelyzetet kapjunk. A vezetőf ölül etek­nek nevezett (C, D, K, L és G, H, I, J) fö­lületek az (A, B, C, D és E, F, G, H) kon­centrálófölületekkel 10»-u szöget képez­nek (3. ábra). A vezetőfölületek ezen szöghelyzete megakadályozza, hogy a koncentrálófölületek alá lépett légáramlat oldalt (C, D és H, G) felé (1. és 3. ábra) elillanjon. Ezáltal a hátrafelé, a tartófö­lületek alá vezetett légáram dinamikus támasztóhatását tökéletesen hasznosítjuk, mire a légáram „tőáram" gyanánt hátra­felé kerül és az (M, N, O, P és Q, B, S, T) tartó fölületek (1. és 3. ábra) alatt, — melyek a készülék és a röpülök súlyának tartására szolgálnak — koncentrálódik és így hasznosíttatik. Ezek a tartófölüle­tek a hosszirányban körülbelül 5»-u be­esési szöggel birnák. Épígy a tartófölüle­teknek (M, N, O, P és Q, B, S, T) fölületei a harántirányban körülbelül 20-u szöget zárnak be az (a, b) váz (3. ábra) fölső szélén átmenő vízszintes síkkal. A kon­centrált légáramlat reakciója, amikor a tartófölületek alsó oldalán is érvényesül, az oldalt fekvő légáramlatot is magával ragadja, amikor ez az említett fölületekbe ütközik. Az utóbbi légáramlat e helyen a leírt módon koncentrált légáramlat ál­tal, az utóbbi nagyobb sebessége követ­keztében fogvatartatik és így megakadá­lyozza, hogy ez a légáram az (O, P és S P) oldalirányban túlságos gyorsan tovaára­molj ék. Ily módon ez légáramlatnak egész dinamikai támasztóereje a tartó­fölületek nyomóközéppontjában jut ér­vényre és a reakció által a kívánt mér­tékben a gépsúly stb. emelésére, valamint a tartófölületeknek és a gépnek hossz­irányú stabilizálására (M, Q, N, B, 2. ábra) hasznosíttatik. A gépnek előre vagy hátra való bille­nés ellen való hosszirányú stabilizálása azáltal biztosíttatik tökéletesen, hogy a röpülőgép (a, b, d) vázának hátsó végén két, vezető-, nyomó- és stabilizálófölület gyanánt tekintendő (U, V, X, Y és U2, Y2, X2, Y2) fölület (1. ábra) van elrendezve. Ezen fölületek mindegyike két külön­böző hajlású részből áll. Az (U, V, X, Y) fölület a vízszintes, a középváznál fekvő (U, V, X) részből és a ferde, a vízszintes rész melső éléhez csatlakozó (U, X, Y), (illetve U2, X2, Y2, 8. ábra) részből áll. Ezen két rész körülbelül 30-u szöget zár be egymással. A ferde fölületrész oly cél­ból alkalmaztatik, hogy a melső vezető­fölületek által előállított „tőáramlás" utolsó áramlásai fölfogassanak, mely tő­áramlás a tartófölületeknek szélső (M, O, R, S) éleitől hátrafelé halad. A „tőáram­lás" áramai a hátsó vezető- és stabilizáló­fölületek segélyével arra használtatik, hogy a gép hosszstabilizálása tökéletesít­tessék. Ez a légáramlatnak a ferde (U, X, Y és U2, X2, Y2) fölületeken való ál­landó súrlódása által történik, miáltal a gép hátsó vége változatlanul vízszintesen tartatik, tekintet nélkül arra, hogy a gép­pel ferdén fölfelé vagy lefelé haladunk-e. Ezen fölület lejtőssége által a vízszin­tes (U, Y, X), illetve (U2, V2, X2) fölület alatt úgyszólván légritkítás lép föl, ami azt eredményezi, hogy a vízszintes fölü­letre fölülről ható nyomás a gép hátsó végét a rendes vízszintes helyzet alá igyekszik sülyeszteni. Ez az oka annak, hogy a ferde fölületre következő fölület vízszintesen fekszik, minthogy fölső fö­lülete már alig lép érintkezésbe a tőáram áramlásával, míg alsó fölületére alulról fölfelé irányuló reakció hat, melyet azon légáramlat állít elő, amelyik a ferde fölü­lettől való elterelés által képződik, miért is kompenzálóan hat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom