64751. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsoló

ídejűleg S-alakú horog gyanánt van kiképezve és az eddigi kapcsolótaggal van ellátva azon célból, hogy az új kapcsolóval ellátott kocsit egy régi kapcsolóval fölszerelt kocsival is lehessen kapcsolni. A találmánynak egy példaképeni kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti föl, melynek 1. ábrája a két kocsin elrendezett kapcsolót a 2. ábra I—I vonala szerint vett metszetben, a 2. ábra fölülnézetben, a 3. ábra pedig oldalnézetben ábrázolja. A kapcsoló az (a) csapágyakban forgó, négyszögletes (b) kapcsolórúdból áll, mely a kettős kúp alakjában kiképezett (c) tölcséren van keresztülvezetve. Mindegyik, kocsin egy tölcsér és egy (d) horgas rúd van megerősítve, melyek a szemközti kocsi (c) tölcséréhez és (d) horgasrúdjához viszonyítva váltogatva vannak elrendezve. Az egyik kocsi (d) horgas rúdjai a kocsik összetolása alkalmával a szemközti kocsik tölcséreibe hatolnak és (e) horgaik a négyszögletű (b) kapcsolórudak mögé| csappannak. A (b) kapcsolórúdon a (d) horgas rúd alatt egy (f) pecek van megerősítve, mely a kapcsolórúdnak a (g) fogantyú segélyével a kocsi oldala felöl történő elfordítása közben a (d) horgas rudat fölemeli úgy, hogy a kocsik széttolatása közben a (d) horgas rúd az (f) pecek fölött elhaladva a tölcsérből kicsúszik és e közben a (b) kapcsolórudat visszafordítja kezdeti helyzetébe. A (d) horgas rudak, melyek az (i) rugók húzóhatása alatt állanak, a (k) csapszögek körül forgathatók úgy, hogy fölfelé szabadon elfordulhatnak, míg lefelé való mozgásukat az (m) homlokfal (1) élei határolják. Hogy a kocsikat az egyik kocsiról szét lehessen kapcsolni, ezért mindegyik kocsi (b) kapcsolórúdját egy-egy (n) emelővel látjuk el, melyhez (o) emelőkar van csuklósan erősítve, amelynek hasítékában a kérdéses kocsin elrendezett (d) horgas rúd (p) csapja csúszik. A (g) fogantyú elfordítása alkalmával egyrészt az (f) pecek fölemeli a szemközti kocsi horgas rúdját, másrészt az illető kocsihoz tartozó horgas rudat az (n, o) emelőszerkezet emeli föl úgy, hogy a kocsik széttolatása alkalmával a (d) horgas rudak (e) kampói kicsúszhatnak a (c) tölcsérekből. A (b) kapcsolórudat excentrikusan elhelyezett (q) súlyokkal terheljük meg, hogy azok mindig a kapcsolóhelyzetet foglalják el. Ezen súlyok egyidejűleg S-alakú horgokká vannak kiképezve és (r) kapcsolótagokkal vannak ellátva. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy egy régi kapcsolóval ellátott kocsit egy olyan kocsival kapcsolhassunk, mely csak új kapcsolóval van fölszerelve. A (g) fogantyúkat olymódon lehet az (s) vezetékben elrendezett (t) rugók segélyével rögzíteni, hogy azok az átfordítás után mindaddig ebben a helyzetben maradnak; míg a kocsik széttolatása alkalmával a (d) horgasrudak (e) kampójának az (f) pecekre kifejtett nyomása őket a (b) kapcsolórudakkal együtt ismét vissza nem hozza a kezdő helyzetbe. Az (n, o) emelőszerkezetet mindegyik horgasrúdon célszerűen kettősen képezzük ki, miáltal, mint a 2. ábra mutatja, a horgasrudak mindkét oldalára hatnak és azt egyenletesen emelik. Olyan kocsira, mely új kapcsolóval van fölszerelve, nem szükséges régi kapcsolót is alkalmazni, de a (q) súlyt S-alakú horog alakjában kell kiképezni, hogy a régi kapcsolóval is kapcsolást lehessen létesíteni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti kocsikapcsoló, mely a kocsi oldala felől működtethető, azáltal jellemezve, hogy a kocsik homlokoldalain egymáshoz képest váltogatva elhelyezett, rúgóhatás alatt álló horgas rudak vannak elrendezve, amelyek összekapcsolás alkalmával a szemközti kocsin megerősített tölcsérekbe hatolva egy négyszögletes kapcsolórúd mögé csappannak, míg ezen kapcsolórúd elfordítása, valamint az azon megerősített