64747. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogéneknek oxidáló gáz segélyével közönséges hőmérsékleten való lepárlására

- 2 — szigeteljük és minimális kisugárzói ölül ettel képezzük. Az eljárás egyes foganatosítási módjainál oxigénben gazdagabb vagy ozonizált gázból indulunk ki és azután az eljárást atmoszférikus levegővel folytatjuk. így például ha az eljárást a kátránynak az oxidációmeleg hasznosítása mellett való desztillációjára akarjuk fölhasználni és az oxidáció folyamatot három szakaszban, ill. egymásután három (A, B, C) tartányban akarjuk foganatosítani, úgy e tartányokat, amelyek külső fölületükön hőveszteség ellen szigetelve vannak, lépcsőzetesen rendezzük el. A kátrány az (A) tartályba lépve, abból lassan a (B) tartányba és innen a (C) tartányba áramlik, míg egy a tartányok belsejében elrendezett zeg-zugos terelőrendszer segélyével finoman szétosztott és a kátránnyal összekevert erélyes levegősugarat a kátrányárammal ellenkező irányban vezetünk a tartányokon át. Úgy a levegőt, mint a kátrányt közönséges hőmérsékleten vezetjük be a készülékbe és külső hevítőberendezést egyáltalán nem alkalmazunk. A komprimált levegő árama az egyes tartányok fenekén lép be, azok belsejében az átalakítandó folyadékon keresztül fölfelé halad és a tartányok tetején lép ki. Az oxidálandó folyadék pedig az ellenkező úton áramlik lassan végig, . mimellett az (A) tartány tetején lép be és onnan a (B) majd a (C) tartányba folyik. Oly mértékben, amint a folyadék előremozog, az oxidálófolyamat is folyton előrehalad, a folyadék exidációfoka tehát folyton emelkedik, a (B) tartányban az oxidációfoka már közepes és maximumát a (C) tartányból való kilépésénél éri el. Ennek megfelelően a hőmérséklet is folyton növekszik és a (C) tartányban a legmagasabb lesz, minthogy az ezen tartányban végbemenő reakció már a maximális oxidációfokot eredményezi. A (B) tartányban a hőmérséklet közepes. Ez a hőmérséklet a közvetlenül befúvott levegő oxidáló hatása által előidézett exotermikus reakcióból származik, amelyhez még az esetben, ha a (C) tartányból jövő, kimerült, magasabb hőmérsékletű oxidálógázt is bevezetjük, ennek a melegségtartalma, valamint a (C) tartányból kisugárzott melegnek az a része járul, amely a (B) tartányt éri. Az (A) tartányban a hőmérsékleti a közvetlenül befúvott levegő exotermikus reakciójából, a (B) tartányból jövő kimerült meleggáz visszanyert melegmennyiségéből, valamint a (B) és (C) tartányok sugárzó melegének átszármazó részéből eredményeződik. A leírt berendezés három helyett két egymásután következő tartányból is állhat, azonban természetesen négy, öt, hat vagy még több kisebb űrtartalmú tartányból is összeállítható. Az egyes szakaszokban az elért hőmérsékletnél desztillálódó alkatrészek gőzalakba mennek át és ezáltal a többi alkatrészektől könnyen különválaszthatók. Az egyes tartányokat egymástól független kondenzálókészülékekkel is fölszerelhetjük, amelyeken a gázok kilépésük alkalmával keresztülhaladnak és amelyek a gázok által tovaragadott kondenzálható anyagoknak teljesen vagy frakcionáltan való összegyűjtését teszik lehetővé. A berendezést kiegészítheti egy tetszőleges, hőrelaisvel kapcsolatos • szelep, amely az oxidálógázok vezetékébe van iktatva és ezen gázok beömlését fojtja, ha • a reakció folytán keletkező hőmérséklet egy meghatározott érték fölé emelkedik, míg a beömlő gázmennyiséget növeli, ha a hőmérséklet alászáll. A találmánybeli eljárással a benzinnek desztillálását is keresztülvihetjük, mely esetben az első szakaszban előnyösen vákuumot alkalmazunk. A kezelésnek alávetett anyagokban összegyülemlő melegmennyiséget, amely kizárólag az exotermikus reakcióból származik, részben visszanyerhetjük olykép, hogy azokat tetszőleges szerkezetű hökicserélő készüléken vezetjük keresztül,