64742. lajstromszámú szabadalom • Gépcsomagok, különösen csomagolt cukorsüvegek lekötésére

nem tüntetett motollákról és először az oszlopok egyikén alkalmazott (150) csöveken, azután a (107) lemezeken rögzített (151) csöveken és végül a (107) lemezek külső fölületén alkalmazott (152) csatornákon keresztül vezettetik a (114) vágópofákhoz. A (152) csatornáknak a vágópofáknál lévő vége acéldarabokban van kiképezve, amelyek a (107) lemezekbe vannak beillesztve. A lemezek körszektoralakú kivágásaiban továbbá (153)nál forgatható és excentrikus végfölülettel ellátott (154) csappanok vannak ágyazva, amelyeket (155) rugók nyomnak a (151) csövek irányába, miáltal a drót hozzávezetését megengedik ugyan, azonban azt visszafelé mozgásakor a csatornákban fogvatartják. A (107) lemezekben eltolhatóan ágyazott (156) csapok lehetővé teszik a (154) csappanóknak a munka végén való visszanyomását, hogy a megmaradt drót a lemezekből kihúzható legyen. A (150) csöveken (157)-nél (158, 159) könyökemelők vannak forgathatóan ágyazva, amelyeknek rövidebb (159) karjai a (154) csappanókhoz hasonlóan, excentrikus végfölülettel birnak, emellett normálisan a (150) csövek résein keresztül azokba benyúlnak és a hosszabb (158) karoknak nyomódó (160) rugók hatása alatt a drótot a csatornában; fogvatartják, ha az visszamozogni igyekszik. A csomózó- és vágókészüléknek a középtől való kilendüléséhez azonban, mint az a következőkben ki fog tűnni, szükséges, hogy a drótok egy kis darabot akadálytalanul visszamozoghassanak. Ennek lehetővé tételére a (158, 159) rögzítőemelők (158) karjaira (161) kilincsek hatnak, amelyeknek (162) oldalával egy a (108) emelőn elrendezett (163) orr jön a kellő időpontban oly módon kapcsolatba, hogy a kilincsek a rögzítőemelők (158) karjaira nyomást gyakorolnak úgy, hogy az emelők (159) karjai a drótot szabadon bocsátják és ez visszafelé kitérhet. A gép működési módja már most a következő: A munka kezdetén az egyes részek azon helyzetben vannak, amely a 4., 8. és 12. ábrán látható. Az (1) spárgavezetőcsövek az 1. ábrának megfelelően szét vannak tolva. Az (1) csöveken keresztül a (10) forgótárcsa előzetes lesülyesztése mellett, mint már megemlítettük, spárgákat húztunk és a középen (2)-nél összekötöttük és ezen spárgák a forgótárcsa újólagos megemelésénél annak (76) hornyaiba fekszenek bele. A (150) és (151) csöveken és (152) csatornákon két drótot annyira keresztülhúzunk, hogy szabad végük a vágópofavezeték egyik oldalfalának ütközik (17. ábra). Most lenyomjuk a (92) lábbítót úgy, hogy a (96) karmok kissé megemeltetnek. Hogy a forgótárcsát fölső helyzetében megtartsuk, az (51) lábbítót is lenyomjuk, miközben a spárgafeszítőkészülékek a spárgákat kifeszítik, és egy cukorsüveget a forgótárcsára helyezünk úgy, hogy a (82) rúgó összenyomatik és a (78) karmok a cukorsüveget alulról közrefogják. Erre a (92) ! lábbítót elbocsátjuk, miáltal a (96) karmok a cukorsüveg csúcsa körül arra ráhelyezkednek. Ennek megtörténtével az (51) lábbítót is elbocsátjuk, aminek az a következménye, hogy az egésá, a (45) üreges orsóból, (42) kocsiból, (10) forgótárcsából, (83) rúdból stb. álló rendszer a (49) súlyok hatásával szemben a cukorsüveg túlsúlya alatt lesülyed és pedig addig, míg a (35) emelőnek gyors elforgatása által a 2. ábrának megfelelően a középen összetolt (1) csövek a (96) tárcsát töltartják, amiáltal mint azt már föntebb kifejtettük, a többi lefelé mozgó részek is nyugalomba jönnek. A (96) karmok a korábbiakban kifejtett módon szétnyílnak és a cukorsüveg csúcsát szabadonbocsátják (5. ábra). Erre a (108) emelőt kezdeti helyzetéből (8. és 12. ábra) annyira elforgatjuk, míg a csomózó- és vágókészülék később leírandó módon nyugalomba jön. Eközben a (109) bütyök oldalának excentrikus része a (121) görgő kerületével érintkezésbe jön és oldalról nekinyomódik a görgőnek. Ezt a nyomást a (118) csúszka és a (124) tömb