64716. lajstromszámú szabadalom • Önműködő regisztrálóberendezés

(53) fogaskerék a (45) tengelyen csúszik. A 6. ábrán vázlatosan " van föltüntetve egy áramkör, amelynek segítségével egy gép termelési működése regisztráltatik. Amint látható, az egyik (68) sarktól ki­induló vezeték előbb a (83) kapcsolóhoz vezet, amelyet a gép szíj váltója működtet. A vezeték azután a gépen áthaladó anyag által működtetett másik (84) kap­csolóhoz vezet. Ez esetben a gép gyalú­gép gyanánt van föltüntetve, amelynek (85) ágya, (86) gyalúhengere van és ame­lyen egy (87) fadarab halad át. Amint a megmunkálandó anyag a gépen áthalad, a (84) kapcsoló működik és az áramkört zárja. Az áramkörbe alkalmas telep vagy más elektromos energiaforrás van beik-; tatva. Az áramkör mindaddig nincs zárva és a regisztráló berendezés működésben, míg a szíj váltó által működtetett kapcsoló nincs zárva, ami a gép működése kezdeté­nek felel meg és míg a gépen munkada­rab nem halad át. Ha tehát a szíj váltó be van kapcsolva és a gép munkadarab át­haladása nélkül üresen jár, a jelzőberen­dezés mutatja, hogy a gép nem teljesít munkát; épp így, ha a gépbe munkadarab van betéve és a szíjváltó vissza van ál­lítva, a regisztráló berendezés szintén mutatja, hogy a gép nem teljesít munkát. A leírt egységek a (37) asztalon a (88) állítócsavarok segítségével vannak meg­erősítve; az asztal hasítékkal van ellátva, mint a 6. ábrán (89)-nél látható úgy, hogy a kívánt egység hosszirányban kevéssé beállítható oly célból, hogy a (64) jelző­csúcsot a táblázathoz képest kellő hely­zetbe lehessen hozni. Az egység feneké­ben kiképezett (61) horony a (37) asztal (90) bordájával kapcsolódik, miáltal áz egységet kellően központosítja. Az egység belső ütközője, mint már említettük, az (59) állítócsavar (3. ábra). Egy napi munka vagy meghatározott működési szakasz végén az összes össze­gező egységeket kiszedjük és az össze­gezőket zéróra állítjuk vissza. Ezt a kö­vetkező módon eszközöljük: Először a (45) kéziforgattyú segítségé­vel a (40) excenterkorongok (41) tenge­lyét elforgatjuk. A (45) hajtótengelyt és a különböző egységeket hordó (37) asztalt visszatoljuk, miáltal a (48) fogaskereket a (34) fogaskerékből kikapcsoljuk. Ez­után a dobokra új táblázatot vagy papír­lapot helyezünk. Miközben az asztal visz­szatolt helyzetben van, a (48) kéziforgáty­tyút forgatjuk és ezáltal a hajtótengelyt mozgatjuk és a (47) súlyt fölhúzzuk. Ezen működés a (45) tengellyel súrlódás által kapcsolt (51) fogaskerekeket forgatni tö­rekszik. Minthogy azonban a műhelyben lévő gépek ezen időben nyilván nem mű­ködnek, a (65) fék megakadályozza az összegező fogaskerék forgását, tehát az összegezőt nem lehetne visszaállítani. Ezért, amint az 5. ábrán és részletesen a 10. ábrán föl van tüntetve, a (91) rúd van; alkalmazva, mely a (26) bakhoz erő­sített (92) bakokkal van alkalmas módon összekötve. A (91) rúdon több kihajlított (93) pecek van alkalmazva, amelyek a (63) jelzőkarok fölső végeinek síkjában fekszenek. Ha az egységeket hordó (87) ásztalt visszatoljuk, a (93) peckekkel érintkező jelzőkarok elmozgattatnak és a (65) lemez a (71) összegező fogaskeréktől eltávolodik. Ha most a (48) forgattyút for­gatjuk, az összegező fogaskerék szintén forog és a jelzőkar a szabványos hely­zetbe visszatér. Megjegyzendő, hogy csak egyszeri körülforgatás szükséges a (80) jelzőnek legmélyebb helyzetébe való visz­szatérítésére és hogy aránylag nagyszámú forgatás szükséges a (76) jelzőkarnak visszatérítésére, minthogy ezen jelzőkar­nak több spirális hornyon át kell vissza­térnie. Ezért van a (78) bütyköstárcsa a (72) tengellyel súrlódás által kapcsolva úgy, hogy ezen (72) tengely és a (71) fo­gaskerék visszaforgathatok. A (45) tengelyt természetesen az óra­művel egyik irányban lazán forgathatóan kell összekötni. E célból a (94, 95) ko­rongpár van alkalmazva, amelyek közül az előbbi a tengelyre szilárdan van rá­erősítve és kilincset hord, az utóbbi pedig az óraművel van kapcsolva és kilincske-

Next

/
Oldalképek
Tartalom