64553. lajstromszámú szabadalom • Szigetelőszekrény légmentesen záró főzőüstök, valamint folyadék szállítására

parafalapon, tehát rugalmas alzaton nyugszik. Ha már most a szekrényt zárjuk, akkor a födélbélés középső (3) része az (1) peremléc által határolt térbe jut úgy, hogy ezáltal egy minden oldalról bádoggal bélelt tér határoltatik a főzés után magas hőmérséklettel biró üst fogadására. Hogy az erősen fölhevülő bádoglapok megvetődését elkerüljük, a lapokat (8) hornyokkal látjuk el, melyek a lapokat merevítik s egyúttal az üst behelyezésekor vezetékek gyanánt szolgálnak. Az (1) peremléc a födél zárásakor a bélés (2) rugalmas részéhez szorul s a parafalap összepréselése közben légmentes zárást létesít. E zárás létesítésére a födelet aránylag nagy nyomással kell a szekrényre szorítani. E födél ziárásakor föllépő emelőszerü hatás folytán az (1) peremlécnek a csuklók közelében lévő része nagyobb erővel szorul a födélhez, mint a mellső rész. Ennek folytán a födél bizonyos helyein a parafatalp erősebben sajtoltatik össze s idővel e helyeken állandó deformáció létesülhet, mely a légmentes zárást befolyásolná. Ennek elkerülésére úgy a (4) csuklók, mint esetleg az (5) zárórészek is rugalmasan ágyaztatnak, miáltal e részek bizonyos rugalmasságot nyernek, mely meggátolja, hogy a kiálló peremlécnek a fedélszigetelésbe való túlerős beszorítása folytán hornyok képződjenek. Ezen rugalmasságot a jelen esetben a csuklókat, 111. zárórészeket képező (6) szalagoknak alkalmas kihajlítása révén érjük el úgy, hogy ezek e helyeken nem fekszenek közvetlenül a szekrényfalhoz, hanem attól kissé elállnak úgy, hogy a föllépő nyomásnak megfelelően kissé engedékenyek. A találmány értelmében az egymással szembenlévő csuklók és zárak egy közös (6) vas- vagy acélszalag által képeztetnek, mely körülfogja a ládát és ezáltal fölfogja a zár által kifejtett vonóerőt anélkül, hogy a ládát igénybe venné. A jelen esetben a (6) pántoknak a láda mellső és hátsó oldalán és födelén lévő részei (7) hosszhoronnyal vannak ellátva s úgy vannak a szekrényre erősítve, hogy a horony domborulata kifelé fordul. A fenéken lévő pántrész ellenben U-alakú s úgy van fölerősítve, hogy az U-vas szárai lefelé nyúlnak. A pántok ilyen kiképezése által egyrészt merevséget, másrészt azt érjük el, hogy a láda nem fenekén, hanem az IJ-vasakon, mintegy léceken áll és hogy a szekrényeknek egymás fölé rakásakor az U-vasak közrefogják a ládafödél (7) bordáit, miáltal az egymásra halmozott szekrények oldalirányos eltolódása meggátoltatik. Hogy a szekrények a szalagok hosszirányában se tolódhassanak el egymáson, az U-vasakon (9) ütközőket, vagy kisajtolt részeket rendezünk el, melyek a szekrények egymás fölé rakásakor az alsó szekrény födélpántjainak hosszhornyai elé és mögé fognak. Az egymás fölé rakott szekrények ilyen kölcsönös rögzítése kocsin való szállításkor igen előnyös, mert ezáltal a fölrakott szekrények körülményes rögzítése egyszerűsíttetik. Minthogy ezenkívül a szekrények összerakásakor mindig csak a vasveretek érintkeznek, a szekrények kölcsönös megsérülése elkerültetik s minthogy a szekrények el nem tolódhatnak, a súrlódás okozta kopás is meggátoltatik. A szekrény homloklapjain lévő (10) fogantyúk az ugyancsak merevítő bordákkal ellátott (11) pántokhoz vannak kapcsolva, melyek mereven vannak egyesítve az alsó és esetleg a fölső sarokverettel úgy, hogy a szekrény megemelésekor föllépő erő a szekrényt körülfogó vasvázra vitetik át A vasveretnek a találmány szerinti kiképzése igen kis számú csavar alkalmazását teszi szükségessé, minthogy a pántok lényegileg természetes feszültségük folytán rögzíttetnek a szekrényen s kis számú csavar elégséges arra, hogy oldalirányos eltolódás ellen biztosíttassanak.