64522. lajstromszámú szabadalom • Berendezés energia közlésére gázalakú közegből álló egyik testről a másikra és a kapott termék hasznosítására

kező irányúak. Minden egyes (18) csatorna tehát úgy -van ezen elrendezésnél elhelyezve, hogy az egyesítő kamra ellenkező végébe belépő hajtott és hajtó áramok részét befogadhassa. Ha a 8. és 9. ábrán látható alternatív elrendezést használjuk, a (19) fúvókán át belépő hajtó áramot a hajtott áram három oldalról veszi körül ahelyett, hogy két oldalról venné körül, mint a 6. és 7. ábra esetében. Ámbár ezen elrendezés nem olyan szimmetriás, mint az előbb leírt berendezés, mindazonáltal esetleg más okok miatt némely esetben alkalmazása kívánatos. Ezen foganatosítási alak is változtatható úgy, hogy a be- és kibocsátó csatornák az egész úton végig terjednek, a kamrák pedig a csatornák és a kamrafalak között csak két oldalon hagynak rést szabadon. A 10. ábra föltüntetett elrendezésnél a 8. és 9. ábrán látható szerkezethez némileg hasonló szerkezet van alkalmazva, de a helyett, hogy a be- és kibocsátó csatornák a kamra egyik oldalából kinyúló kiemelkedésben volnának kiképezve, ezen csatornák úgy vannak elrendezve, hogy mindegyik akképen terjed el a kamra körül, hogy egy központi tér marad szabadon, mely arra való, hogy rajta a gáz főárama áthaladjon. A (18) és (19) gyűrűs kamrák mindegyikének minden oldala előnyösen az (52) csővel van összekötve. A gyűrűs kamrák mindegyike egyetlen csővel kötheti) össze, de két cső elönyösebben látszik azon szempontból, hogy a haladás irányában hirtelen változások elkerültessenek. Minden esetre egy szakasz csövének vagy csöveinek olyan méretekkel kell bírni és úgy kell elrendezve lenni, hogy a legközelebbi szakasz csövének vagy csöveinek útját el ne rekesszék. Ha például a gyűrűs csatorna folytatása gyanánt egyetlen egy cső van alklamazva, akkor annak a kamra körül csak fél úton kell végig terjednie. Nem szükséges, ámbár kívánatos, hogy a (18) és (19) csatornák falainak minden része a kamrákba nyúljon. A be- és kibocsátó csatornák a kamrafalakban lévő nyílások gyanánt rendezhetők el, melyek azon csatornákhoz vezetnek, melyek a torkolatuknál megközelítően párhuzamosak a gázok haladási irányával a nyílásokkal szomszédos kamrákban. Ilyen elrendezésnél a kamra fala a kibocsátó nyílással szemben befelé hajlik úgy, hogy lehetővé válik a kamra keresztmetszetének szükséges csökkentése azon pontnál, melynél a gáz kiömlik, továbbá a kamra keresztmetszete megfelelően kibövíthető a bebocsátó nyílással szemben fekvő pontnál. A 11. és 12. ábrán föltüntetett elrendezés hasonlít a 3. és 4. ábrán látható berendezéshez, amennyiben az különböző keresztmetszetű és a legkeskenyebbtől a legtágasabbig terjedő sorban elrendezett (a (37)-től (46)-ig terjedő számokkal jelzett) egyes kamarákból áll, melyeknek ellenkező végeiknél be- és kibocsátó csatornák vannak elrendezve. Ezen csatornák oldalt fekvő csövekhez csatlakoznak, melyek úgy vannak elrendezve, hogy a berendezés különböző szakaszait egymással összekötik. A gázt az oldalt fekvő csövekből az egyesítő kamrákba vezető csatornák (35)tel, az egyesítő kamrákból az oldalt fekvő csövekbe vezető csatornák pedig (36)-tal vannak jelezve. Ezen berendezésben az eredeti hajtó áram, melynek a súlyegységre nagy energiamennyisége van, a (47) csatornán át a berendezés jobboldali végénél lép be és a legkisebb keresztmetszetű (37) egyesítő kamrába jut, miközben a kamrának a legközelebbi alsóbb fokú szakasszal szomszédos vége felé halad vagyis ez esetben az eredeti hajtó áram a berendezésbe ellenkező irányban áramlik be, mint a milyenben az eredeti hajtó áram a 3. és 4. ábrán látható berendezésbe jut. Minden egyes szakaszban a hajtó áram a (35) csatornának, melyen a hajtott áram belép, külső oldala mentén halad. Ha a 11. és 12. ábrákról föltételezzük, hogy teljes berendezést mutatnak, az ezen ábrák baloldali végéhez közel lévő (49)