64503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erdőgazdasági fahulladékok földolgozására és az ezáltal adódó termék

— 2 -hulladékok egészséges, bomlási folyamatok útján lényegükben meg nem változott állapotban megfelelően apríttatnak, alkalmas likacsos és gázokat lekötő anyagokkal, előnyösen faszén alakjában, kevertetnek és azután brikettekké alakittatnak át. Az eljárás szerint földolgozott termékek aránylag isokkal nagyobb mennyiségű szenet és illó tüzelőanyagokat tartalmaznak, mint más növényi eredetű maradékok. Minden fafaj ta rőzserészeiben szénben gazdag tartalékanyagok lerakódása található föl, nevezetesen keményítőliszt, fehérjetestek és gyanta alakjában. A tűlevelű fák gyökérrészeiben, fatörzseinek csúcsában, gyantában gazdag ágaiban stb. a gyanta- és terpentintartalom néha a fasúly 20°/o-áig emelkedik. Mindezen vegyületek magas hydrogéntartalmuk folytán az elégetésnél jóval nagyobb hőt fejlesztenek, mint tiszta szán, minélfogva igen értékes tüzelőanyagokat képeznek. Ennek folytán ezen vegyületek a fa melegfejtő képességét igen lényegesen növelik, ha a fában nagyobb mennyiségben vannak jelen. Ebből kitűnik, hogy a jelen találmány tárgyát képező eljárás szempontjából éppen az említett hulladékok lényegesen értékesebbek, mint az eddigi, brikettekké földolgozott ipari fahulladékok, mint fürészpor, gyalúforgács,, kis fadarabkák stb. Tekintetbe jön még az is, hogy az eddig hasznosított, ipari hulladékok természetes sajátságaik folytán szétroncsolt sejtfalakkal és gyantaerekkel biró, aránylag nagy fölületű fadarabkákat, illetve részecskéket képeznek. Ezen farészecskék párolgás és oxidáció folytán a levegőn való fekvésük közben már, magukban véve is csekély mennyiségű illő, különösen gyantás alkotórészeik legnagyobb hányadát már elveszítették. Tapasztalat szerint az ipari célokra fölhasználható, száraz fa átlagban még a faszén alakjában lévő tiszta szén melegfejtő képességének még felével sem bír, minek folytán ezien csekély mefegfejtőképességük alapján lipari tüzelőanyag gyanánt rendesen tekintetbe nem jön. Különösen ilyen fának tüzelőanyag gyanánt való fölhasználása céljából nagyobb távolságokra való szállítása nem gazdaságos. Az utóbb említett, ipari fahulladékok a vázolt körülmények között ipari célokra tüzelőanyag gyanánt még sokkal kevésbbé jöhetnek tekintetbe. A jelen találmány értelmében már most az említett, nagy melegfej tőképességgel biró, erdőgazdasági fahulladékok dolgoztatnak föl, még pedig oly módon, hogy alkalmas berendezések segítségével eléggé fölapríttatnak >és azután alkalmas likacsos és gázokat lekötő adalékokkal együtt brikettekké alakíttatnak. Ilyen adalékok gyanánt első sorban faszén jön tekintetbe, mely gázokat lekötő sajátságai és nagyfokú likacsossága miatt a jelen eljárásnál igen értékes. Emellett más likacsos és gázokat lekötő anyagok is fölhasználhatók, mint pl. turfasaén, koksz stb. Ezen adalékok mennyisége körülbelül 5—15%. Ragadós anyagok, mint szurok, kátrányolaj stb. hozzáadása nem szükséges, ellenben célszerű alacsony külső hőmérsékletek mellett, pl.. hideg évszakokban való dolgozás alkalmával, az anyagot a brikettirozásnál j kissé fölhevíteni; ezen fölhevítésnek azonj ban csak oly csekély mértékűnek szabad | lennie, hogy ne idézhesse elő a massza i bármely alkotórészének elillanását vagy i desztillációját; a fölhevítésnek semmi i esetben sem szabad 100° C. hőmérsékletet meghaladnia. Az ilyen fahulladékokból előállított brikettek körülbelüli egyenlő előállítási költségek mellett nagyobb melegfejtőképességgel bírnak, mint kőszén. Ezen brikettek nagy tisztaságuk és- csekély füstfejlesztésük által tűnnek ki. Hamut csak kis menynyiségben hagynak hátra és a fűtőfölületek jóval nagyobb tartósságát biztosítják, különösen kazánfalakat véve tekintetbe, mint a kőszéntüzelés; a brikettek ugyanis az elégésnél keletkező gázokban kénes savat nem tartalmaznak. Példa: Tűlevelű fák által képezett erdőkből származó 850 kg. rőzsét, gyökérdarabokat,