64460. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fa festésére és egyidejű konzerválására és szárítására

— 3 — gével az 5. ábrán metszetben van föltüntetve. Most a (24) tengelyt még egy kissé elforgatjuk és annyira amennyire lehet, még a rönk felé szorítjuk, mire a rönk) teljes légmentes beburkolása be van fejezve. Azáltal, hogy a (24) tengelyt a (29) csavarok segélyével erősen a rönk felé szorítjuk, a (24) tengely egyúttal rögzíttetik is. Ha ezen rögzítés bizonyos esetben elégtelennek bizonyúlna, akkor a (24) tengelyre egy kilincskereket is ékelhetünk, mely ezen tengely visszaforgását meggátolja. A rönk ezen beburkolása után a (13) kézikerék megfelelő iránj'ú forgatása által a (3) falat erősen a rönk felé szorítjuk, hogy a (35) tömítőgyűrűk összenyomása által utóbbiak és az (1, 3) homlokfalak között kellő tömítést létesítsünk, mire a festő, illetve impregnáló eljárást megkezdhetjük. A találmány tárgyát képező festési és impregnáló eljárás a következő: A rönkön előbb egy bázikus oldatot, pl. nátriumkarbonát (Na^ CO) vizes oldatát hajtjuk keresztül. Az oldatot úgy állítjuk elő, hogy körülbelül egy súlyrész nátriumkarbonátra 10 súlyrész vizet veszünk. Az oldatnak a rönkön való átszorítására úgy az (1), mint a (3) homlok*falon több (36) nyílás van elrendezve, melyekre (37) tömlőtoldatokkal ellátott (38) szelepek vannak illesztve. Az egyik szelepre a nátriumkarbonátot bevezető tömlőt illesztjük és a többi szelepet ezen oldalon elzárjuk, ellenben a rönk szembenfekvő oldalán egy vagy több szelepet nyitunk. A bázikus oldatot már most a rönk hosszának és a rostok sűrűségének megfelelő nyomással keresztül sajtoljuk, miáltal a besajtolással szemben fekvő oldalon a fában foglalt nedvek kihajtatnak és a bázis a rostok között lerakódik; az átsajtoltást addig folytatjuk, míg a rönk másik végén kifolyó folyadék már a bázist tartalmazza. Ennek megtörténte után a rönköt körülbelül egy óra hosszat fekve hagyjuk, hogy a beszorított bázis a farostok között lévő nedveket föloldhassa és kellőleg a rostok között szétterjedjen. Ezután a rönkön erős nyomás mellett levegőt hajtunk keresztül, mely a fában lévő fölösleges nedveket kihajtja. Ezen művelet befejezése után a rönkből erős szivattyúzás által a nedveket amennyire lehet kiszívjuk és pedig úgy, hogy a szívótömlővel szemben lévő összes szelepeket elzárjuk úgy, hogy a rönk belsejében légritkítás áll elő. Ekkor a légmentesen körülzárt rönk sejtjeiben légritkítás mellett a bázis egy része van lerakódva, mert sem az előbb alkalmazott légnyomás, sem a reá következő légritkítás a bázist teljesen ki nem hajtja. Mihelyt a rönk ezen állapotban van, következik a tulajdonképeni festés. A festés céljára a létrehozandó szin szerint többféle festékkeveréket használhatunk. Alant példaképen néhány festékösszeállítás van fölsorolva, melyekkel kísérletek alapján igen szép színhatások érettek el. A festőanyagot a légritkított és részben nedvességétől megfosztott rönkbe j nyomás mellett behajtjuk, mimellett a j festék a rönkben egyenletesen és gyorsban szétoszlik és szép egyenletes színezést eredményez. Ha a szinhatás megköveteli, a festék áthajtása kétszer is történhetik, mely esetben célszerű a második festékátnyomást a rönk ellenkező oldaláról eszközöíni. A találmány szerinti eljárás értelmében a festőanyaggal egyidejűleg oly savat is hajtunk keresztül a rönkön, mely az előbb áthajtott és részben a sejtek közé rakódott bázissal cserebomlásba megy és a konzerváláshoz szükséges sót képezi. Természetes, hogy az alkalmazandó savnak, melyet a festékkel össze kell keverni, olyannak kell lennie, mely a festéket ne támadja meg, illetve annak szinhatását ne rontsa. A kísérletek szerint célszerűnek bevált savak az alant fölsorolt összetételekben foglaltatnak. A savhoz megfelelően a bázist is úgy kell választani, hogy a cserebomlásból a szükséges só keletkezzék. Ha a festéket nem egy-