64438. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék közúti kocsik számára

szabadul és a (g) ékek az (a) tömlő hatá­sára (e) tengelyük körül lefelé billenek és a kövezet mentén csúsznak (2. ábra). A mentőlapátnak a szerencsetlenül járt egyén­hez való ütközésekor az egyes ékdarabok (f) résvezetékei folytán az (e) tengelyhez képest a 4. ábrán látható módon rugalma­san eltolódhatnak, miáltal az ütközés ereje lényegesen csökken. A (d) ékek csúcsait közös (j) gumikar­mantyú foglalja be, mely az ékek végeit összeköti anélkül, hogy azoknak független szabad mozgását gátolná. A karmantyú szabadon függ a mentőlapát széle fölött, helyzetében pedig (k) tekercsrúgó bizto­sítja. Az egyes (d) részek előnyösen hajlított keményfából készülnek, csúcsaik pedig acéllemezzel borítottak. Az ékek (d') fölső része 5. ábrán látható -módon is alakítható, mikor is a sűrített le­vegővel töltött tömlőt, külön álló (m) rugók helyettesítik, melyek a (g) lemezekben ágyazott közös (n) tengelyre vannak erő­sítve. A (d) ékdaraboknak csúcsa előtt (o) be­mélyedés van, melyekbe (1) gumidarab fek­hetik be (1. ábra). Az ékek csúcsait kemény gumiból készült (p) sapka boríthatja, mely­nek az (o) bemélyedés fölött egy-egy (p') vastagodása van (6. ábra.) Az ék csúcsa és a sapka között (q) köz van. A sapkának alsó része lazán támaszkodik az ékhez és ahhoz képest hosszirányban eltolódhatik. Ezen elrendezés folytán elérhetjük, hogy ha vatamely éknek csúcsa a pálya fölsziné­ből kiálló kőnek (itközik, úgy a (p') vasta­godás az (o) bemélyedésbe nyomatik, mi­által az ék eaúesa a (q) közt kitölti és azt ujjszerűen lefelé billenti (7. ábra), miáltal az egyes ékdarabok csúcsai akkor is állan­dóan érintkeznek a kövezettel, ha abból helyenként egyes kövek kiállnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőkészülék közúti vasúti kocsik szá­mára, azáltal jellemezve, hogy egy mentőlapátnak fölső részén rugalmas (a) tömlő nyugszik, mely a készülék kikap­csolásakor a benn lévő levegő nyomá­sát a mentőlapát egész fölülete fölött egyenletesen elosztja. 2. Az 1. alatt igényelt mentőkészülék kivi­teli alakja, azáltal jellemezve, hogy a mentőlapátot egymás mellett elrendezett és egymástól függetlenül mozgékony (d) ékek. alkotják, melyeket közös (h) lengő­lap tart meg használaton kívüli hely­zetükben, mely lengőlap kikapcsolása? után az egyes ékek csúcsai az (a) lég­tömlő hatására a pályához nyomódnak. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt mentőkészülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az egyes ékek (f) réseik segélyével mozgékonyan vannak közös (e) ten­gelyre fölfüggesztve, mely .tengely kö­rül egyfelől a (h) lengőlap kikapcsolása után lefelé billenhetnek, másfelől a pálya egyenetlenségei esetén (f) résvezetékeik folytán rugalmasan kitérhetnek. 4. Az 1—3. alatt igényelt mentőkészülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az. ékek csúcsait közös laza (j) kar­mantyú borítja és tartja össze anélkül, hogy azoknak szabad mozgását gá­tolná. 5. 1—4. alatt igényelt mentőkészülék kivi­teli alakja, azáltal jellemezve, hogy mindegyik éknek csúcsát (p) gumisapka borítja, melynek megvastagodó (p') alsó része a kövezetből kiálló kő hatására az ék megfelelő (o) bemélyedésébe il­leszkedhetik bele, miáltal a gumisapká­nak csúcsa ujjszerűen lehajlik és a kö­vezettel állandóan érintkezik. 6. Az 1—5. alatt igényelt mentőkészülék­nek egy másik kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az egyes 'ékeknek a közös gumitömlő helyett különálló (m) rugók támaszkodnak, melyek az ékeket a pályához szorítják. (1 rajzlap melléklettel.) PAILA8 SÉ6ZVÉKYTÁR8A8ÁG NYOMDÁJA BUDAPEST*

Next

/
Oldalképek
Tartalom