64433. lajstromszámú szabadalom • Repülőgéptartófölület

— 4 -ponton áthalad a (v) tengely középpontján, ezután az (a) szakasz külső végén megerősített (s) dobon van átvezetve, majd a (t) dobot fogja át, mely a (b) szakasz külső végén forgatóan van megerősítve, de a (hl) kar és a (b) csap útján állandóan a (h) közbenső részhez van erősítve. Ezen dobtól a kötél a (c) szakasz belső végére szerelt (j) orsóhoz halad és közvetlenül vagy közvetve köréje van göngyölítve. A kötél vagy a (j) orsóhoz, vagy a (t) dobhoz van erősítve, pl. azáltal, hogy a kötelet az orsótól a (t) dobon excentrikusan megerősített kis (tl) dobhoz vezetjük, mimellett a kötél egy kis furaton át a dob kerületéhez halad, ezután a (cl) szakasz belső végéhez erősített (u) dobhoz, majd az (ul) pecekhez vezettetik, mely a (cl) szakasz középvonalában vagy ehhez közel és a belső vég középpontjának lehető közelségében van elrendezve. Ezen ponttól a kötél ellentétes irányban a (v) tengely közepéhez és ezen át a váz fölött fekvő valamely ponthoz halad. Ha a külső (c) ^szakasz csak egy részből áll, a kisebb (tl) dob elmaradhat, a kötél a (j) orsóhoz van kötve és innen a (c) szakasz szabad végéhez van vezetve. Az (o) kötél, mely a rajzon egy-egy vonásból és két-két pontból álló vonal által van jelölve, hosszának körülbelül közepén az (a) szakasz külső végén vagy ehhez közel van megerősítve. A kötél egyik vége befelé és célszerűen lefelé az univerzális csukló (y) keretéhez van vezetve, míg a kötél másik vége befelé és célszerűen fölfelé van ezen kerethez vezetve, mimellett a kötél mindkét vége az (y) kereten körülbelül átmérő irányában elrendezett vezetőgörgőkön van átvezetve. Innen a kötélvégek a gép vázához haladnak. Ámbár a leírt egyszerű kötelek alkalmazása célszerűbbnek látszik, minthogy ezek gyengesége nem magukból a kötelekből, hanem azok megerősítési módjától és összeköttetésétől származik, a találmánytól való eltérés nélkül kettős köteleket is használhatunk. A tartófölületek alakjának és ható területének azok összecsappantása és kinyújtása által való változtatása céljából mindhárom (m, n, o) köteleket használjuk, melyek közül az (m) és (o) kötelek ugy vannak összekötve, hogy a pilóta azokat egy mozdulattal működtethesse, míg az (n) kötél önműködően működésbe lép, ha a (h) részt az első szakaszhoz képest az (m) kötél útján elmozgatjuk. Az irányítási szög változtatására az (o) kötelet egyedül működtetjük oly módon, hogy egyik végét meghúzzuk, a másikat pedig lazítjuk. A dihedrális szög változtatására mindhárom (m, n, o) kötelet működtetjük, amennyiben a tartófölület egyik oldalán megerősített végeket meghúzzuk, az ellentétes végeket pedig lazítjuk. A lejtszög változtatása céljából az univerzális csukló (y) keretét forgatjuk el valamely alkalmas módon, pl. a (4, 5) csavarhajtás útján (3. és 4. ábra). A leírt szerkezetnél a kötelek hossza a váz szakaszainak viszonylagos elmozdításánál nem változik. Ez lehetővé teszi, hogy a vezérkötelek egyúttal feszítő kötelek gyanánt is működjenek, ami által a kötelek száma a legkisebbre csökkentetik. Ezenkívül egyik kötélnél sincs a tartófölületen vagy a taríófölületben elrendezett sodronyfeszítőre vagy csuklóra szükség, ami által az anyag a leghatásosabban kihasználható, de — és ez még fontosabb — a kötelek a váz egyik részében sem mozognak dob vagy korong körül vagy mentén. Az egyetlen mozgás, amelyet a kötelek végeznek az, hogy azok a viszonylagosan helytálló dobok körül göngyölődnek vagy azokról legöngyölődnek és ezt is alig észlelhető mértékben. Ezáltal minimális kezelési ellenállást és maximális megbízhatóságot érünk el. Az összes kötelek oly eszközökkel vannak ellátva, melyek segélyével szükség esetén a kereten belül kifeszíthetők úgy, hogy ezt a pilóta röpülés közben végezheti.