64421. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa füstfogóval

- 2 -körül, (b) jelzi a füstkamrát, mely körkeresztmetszetű üreges testből áll. Az üvegbura két részre oszlik és pedig a fölső (c) részre és az alsó (d) részre, mely ismeretes módon az alsó rudazatot hengeralakban körülzárja. A találmány újdonsága abban áll, hogy a (c) burának a fényívet körülzáró része befelé görbül és ezen alakítás folytán minden bevonattól mentes marad. Erre nézve kétféle magyarázat van. Föl kell tételezni, hogy a fényívben képződő égési gázok, melyek a legfinomabb elosztásban vaunak, azonban mégis szilárd állapotúak, az erősen töihevített levegő által tovaragadtatva a befelé görbített üveglapba ütköznek és itt egyenlő szög alatt visszaveretnek úgy, hogy éppen ezen harangalak következtében úgyszólván mechanikai úton az égőtérből kihajíttatnak. A másik magyarázat egyszerűbb. A bevonatmentesség elérésére lényeges követelmény, hogy a harangköpeny állandóan meghatározott magas hőmérséklettel bírjon. Világos, hogy erre nézve nem lehet jobb eszköz, mint a harangot az illető helyen begörbíteni. Ezáltal az üvegnek a fényívhez való képzelhető legnagyobb megközelítését ós ezzel a legnagyobb hőmérsékletfokozást érjük el. Mint az kísérletekből tényleg ki is tünt, helytelen a fényívet pl. a gömbalakú üvegbura közepére helyezni, mert még abban az esetben is, ha az említett füstkachrákat alkalmazzuk is, az üvegburának a fényívet körülvevő részére tetemes bevonat rakódik le. A fényív fölött elrendezett (g) takaréklemez lefelé álló karimával van ellátva és így gyűrűt alkot, mely a fényív melege által rendkívül erős mértékben hevíttetik. Ennek az a folyománya, hogy a füstgázok a csatlakozó bádogkónuszban gyorsan fölemelkednek és a (b) füstkamrába hatolnak be. Ezen füstkamrában ezáltal folytonos keringés keletkezik, melyet lehetőség szerint el kell kerülnünk. Ezen célból, a buraköpeny hosszabbításában egy gyűrű van bizonyos magasságig elrendezve, mely a füstgázokat a füstkamrában torlasztja és ezáltal ez égéstermékek gyors lecsapatását kényszerűen előidézi. Természetesen minden további nélkül lehetséges a füstkamrában ezen gyűrűhöz még további, nagyobb átmérőjű, koncentrikusan haladó gyűrűket elrendezni. Az üvegbura, mely, mint már említettük, a fölső (c) részből és az alsó (d) részből áll, az ívlámpa rudazatán megerősített, át nem látszó anyagból való, kónikus (f) gyűrű által részre bontatik. Az (f) gyűrű a burafallal hegyes szöget zár be, hogy a poralakú gázok köralakú örvénylő mozgása akadályoztassák. Ezen gyűrűn kívül természetesen további g}'űrűket is lehet elrendezni. Azáltal, hogy a gyűrű át nem látszó, a hőkisugárzás a fényív által, amennyire leketséges, hatálytalaníttatik, ami a szilárd égéstermékek gyors lecsapatását nagy mértékben elősegíti, (h) és (i) jelzi a két elektródát, melyek ilyfajta lámpáknál világítási pótlékokat tartalmaznak és 20—25 mm. közzel égnek. A 2. ábrán látható elrendezés teljesen azonos az 1. ábrán láthatóval, azzal a különbséggel, hogy itt még egy külső (k) bura van elrendezve, amely által légköpeny képeztetik, mely az égésteret körülveszi és rossz hővezetése folytán megakadályozza, hogy a tulajdonképeni üvegbura fölső (c) részének hőmérséklete bizonyos érték alá sülyedjen. Ezen elrendezés főelőnye azonban az, hogy a külső bura fölső szélén van a belső burával összekötve, míg az alsó szélének jelentékeny játéktere van úgy, hogy a föllépő erős hőmérséklet ingadozásoknál azonnali kiegyenlítődés állhat be és a robbanás minden veszélye ki van zárva, mely beállna akkor, ha az alsó szél is szorosan volna elzárva. A 3. és 4. ábrákon föltüntetett elrendezések azonosak az előbbiekkel, csakhogy itt az alsó (d) burarész (1) kidomborodásokkal van ellátva, melyek a szénrudakkal koncentrikusan haladnak. Ezen kidomborodásoknak az a kettős céljuk van, hogy az üvegbura alsó" részének lehülési fölületét növeljék, hogy ezáltal a szilárd égéstermékek lecsapatását lehetőség szerint elősegítsék és ezenkívül a gázok örvénylését az-