64400. lajstromszámú szabadalom • Tűzcsöves kazán
a tűzcsövekb.en lerakodó hamu mennyiségét. Ha függélyes tűzszekrényű kazánról van szó, úgy célszerűen a tűzszekrény körül ferdén lefelé irányuló tűzcsöveket alkalmazunk, melyekbe a gázok vezettetnek, miután előzőleg a tűzszekrény födőlapján irányukat megváltoztatják. Az ezen csöveken kilépő gázokat azután célszerűenmég egy külön kamrába vezetjük, mely a gázok továbbvezetésére második tűzcsőcsoporttal közlekedik, miáltal a gáz a két tűzcsőcsoport közötti kamrában kénytelen haladási irányát ismételten megváltoztatni és ismételten bensőleg keveredni. Ha vízszintes tűzszekrényű kazánról van szó, úgy célszerűen olyan az elrendezés, hogy a tűzszekrény a tűzgázok fokozatos lehűlése arányában kisebb méretű lesz. Mellékelt rajzon látható jelen elv gyakorlati keresztülvitelére szolgáló berendezéseknek több példaképeni kiviteli alakja: 1. ábra lokomotív kazánnak függélyes hosszmetszetét, 2. ábra álló gőzkazánnak függélyes hosszmetszetét, 3. ábra a 2. ábra szerinti kiviteli alaknak csekély módosítását, 4. ábra lángcsöves kazánnak függélyes hosszmetszetét, 5—6., 7. és 9. ábrák különböző kivitelű tűzesöveknek hosszmetszetét, 8. ábra a 7. ábrához tartozó keresztmetszetet, 10. ábra pedig a 9. ábrához tartozó keresztmetszetet tünteti föl. 1. ábra oly lokomotivkazánt ábrázol, mely álló hengeres (a) tűzszekrényből és fekvő (b) tűzcsöves kazánból áll, melyeket (c) kamra köt össze. A (d) rostélyon keletkezett tűzgázokat a tűzszekrény belsejében kiképzett és a lehető legkisebb keresztmetszetűre méretezett (e) szűkületet összevonja, az összevont gázok pedig a szűkület fölötti (f, f) csövek fölötti nagy (G) térben ismét kiterjednek, a szűk (h) nyíláson ismét összehúzódva belépnek a nagyméretű (c) kamrába, a hol ismét kitágulni kénytelenek, azonkívül pedig az (i) fal által irányukat két ízben megváltoztatják és csak azután juthatnak a (k, k) tüzesövekbe, melyekben számos önálló tűzgázáramra oszlanak föl. A tűzálló kőből készült (i) fal állandóan fehérizzó, az őt érő magas gázok hatására, miáltal részben előidézi a füstnek elégetését, azonkívül azonban a gázokkal tovaragadott hamut, valamint a nagyobb izzó széndarabokat lefelé vezeti és az íl) iérben összegyűjti. Az (i) fal tehát lényegesen csökkenti a tűzcsovekben a hamu lerakódását, valamint a szikraképződést. A 2. ábrán egy álló gőzkazán látható, melynél a belső (m) tűzszekrény az 1. ábrához hasonlóan van kiképezve. Az (m) tűzszekrényből a gázok nem oldalirányban vezettetnek el, hanem miután az (n) tűzszekrényfödő irányváltozásra kényszerítetteőket, a tűzszekrény körül gyűrűalakban elrendezett, ferdén lefelé irányuló tűzesővekbe vezettetnek, azokból pedig ismételt irányváltozás után az (o) füstszekrényen át a külső kazánköpeny fűtése közben a kürtőbe vezettetnek. Ezen kazánban, mely a lehető legkisebb alapterületen a lehető legtöbb gőzt fejleszti, teljesen ki van zárva a hamunak a fűtőfölületen való lerakódása. A 3. ábrán föltüntetett álló gőzkazánnál a lefelé irányuló fűtőcsövekből kilépő gáz nem vezettetik végig a külső köpenyen, hanem a kazán belsejében elrendezett második (w) tűzc3Őcsoportba vezettetik. Ezen elrendezés második előnye abban áll, hogy a gázok az (x) térben ismét keverednek és irányukat ismételten megváltoztatják, miáltal a fűtőföíületeket érintő teljes útjuk alatt nem hűlnek le fölöslegesen, miként az a 2. ábra szerinti kivitel (o) füstkamrájában megtörténik. A 4. ábra oly lángcsöves kazánt tüntet föl, melynek lángcsöve az előzőkben említett elvek értelmében van a fűtőgázok tökéletesebb kihasználása céljából kiképezve. A sima vagy hullámos lángcsövek nagyobbrészt a 4. ábrán pontozottan jelzett módon hengeresek és lehető nagy átmérőjűek, hogy a szükséges rostélyfölületet bennük el lehessen helyezni. A fűtőgázok tudvalevőleg a legrövidebb és legkényelmesebb úton haladnak a kürtő felé és ha azt akarjuk, hogy
