64387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a képszalagvándorlás optikai kiegyenlítésére kinematográf-készülékeknél

- 3 -koszorú közötti helyes távolság mellett a hozzájuk tartozó (kl) és (k2) tükrökre esnek. Ha « azt a szöget jelöli, melyet a (g) tárgylencse főpontjától két egymásra következő kép közepe felé húzott vonalak egy-7. mással kitesznek és 180°—— azt a szöget, melyben két tükörsík van egymással, akkor a visszavert 1. és 2. sugarak egymához párhuzamosak lesznek, tehát egyetlen képet állítanak elő. A befelé visszaverő tükrök koszorúja tehát, — mimellett a tükrök oly ferdén állnak egymáshoz, hogy az egymásra következő tükrök beesési merőlegesei oly szöget zárnak be egymással, mely fele azon szögnek, melyet az egymásra következő filmképeknek két korrespondáló pontjától a tárgylencseközép felé hozott sugarak egymással bezárnak — lehetővé teszi, hogy a képszalagvándorlás megfelelő forgatás mellett kiegyenlítessék. Hogy ezen célt elérjük, a forgatást olymódon kell végezni, hogy a film mozgatásánál egy filmkép minden pontja a vetítő ernyőnek egy fixpontjára veressék vissza. Ha már most föltesszük, hogy a 4. ábra szerinti vázlatos föltüntetésnél a film alulról fölfelé mozgattatik, akkor a például az 1. pontból kiinduló sugárnyaláb a tárgylencsén átlépve lefelé elforgattatnék. Ezen lefelé való forgatás azt jelenti, hogy a sugarak mindig meredekebben esnének a (kl) tükörre, amennyiben ez nyugalomban állna. A. kilépési sugarak tehát szintén a beesési merőlegeshez közelednek. Az 1. pont képe tehát, nyugalomban álló tükörkoszorú mellett, a vetítőernyőn befelé vándorolna. Ezen képvándorlás megszüntetésére a (kl) tükör az óramutatóval ellentétes irányban forgatandó. Minthogy a tükör a tükörkoszorúra van erősítve, ennek folytán az utóbbi akképen forgatandó, hogy a (kl) és (k2) tükrök a 4. ábra értelmében lefelé vándorolnak, azaz a film és a tükörkoszorú olymódon mozgatandó, hogy a tiikörkoszorú működő részében a tükrök ellentétesen futnak, mint a film. A tükrök tehát ugyanazon irányban vándorolnak, mint a sugárnyalábok, melyek a film egy meghatározott pontjából kiindulva, a tárgylencsén át a tükrök felé futnak. A sugárnyalábok tehát a működő tükröket, a tükörkoszorú moz-< gása daczára, mindenkor teljesen kitölthetik úgy, hogy az ernyőn állandó tisztaságú képet kapunk. Ellenben kifelé visszaverő tükörkoszorú alkalmazásánál a működő tükröknek ugyanazon irányban kell futniok, mint a filmnek, hogy a tükrök a forgatás által oly ferdeséget kapjanak, mely a képnek egy helyben állását létesíti. Ebben az esetben tehát a tükrök ellentétes irányban futnak, mint a hozzájuk tartozó sugárnyalábok. Az egyes tükrök középhelyzetében a tárgylencse előtt a tükröt teljesen kitöltő sugárnyalábok tehát, mihelyt a tükör középhelyzetéből eltávolodik, gyorsan mindjobban a tükör elé esnek, miért is többé nem vethetők vissza a vetitőfölület felé. Ezen elrendezés mellett tehát a vetített képek tisztasága erősen ingadozik. A föntebbiekben föltételeztük, hogy a képpontoktól csak oly sugarak kerülnek a tükrökhöz, melyeknek legnagyobb távolsága egyenlő a szomszédos filmképek korrespondáló képpontjainak távolságával. Ez azt jelenti, hogy oly (a 4. ábrán (S)-el jelölt) képablak alkalmazandó, melynek szélessége egyenlő az egymásra következő képek korrespondáló képéleinek távolságával* Ettől eltérő szélességű képablak alkalmazásánál megtörténhetik, hogy az egymásra következő képek egymást a vetítőernyőn a képablak szélességéhez gépest többé vagy kevésbbé átfödik, miáltal az egyenletes képtisztaság megzavartatnék. A leírt elrendezés azt is lehetővé teszi, hogy a vetítésnél teljesen egyenletes világosság éressék el. Ennek lehetővé tételére nemcsak minden elsötétítés kerülendő el, hanem ugyanazon képrészeket nem szabad egyidejűleg két tükörnek vetítenie, mert akkor erősebb világosság lépne föl. E célra a filmszalag mögött az (s, s) ellenző van elrendezve, melynek szabályozható nyílása mindenkor pontosan egy képnagyságra állíttatik be. A vetítőernyőn még a 4. ábrán