64381. lajstromszámú szabadalom • Csövekből alkotott gőzfejlesztő, melynél a csőrendszer egyik végén vizet szorítunk be, másik végén gőzt veszünk el

— 2 vekben) lévő közeg a befütés alkalmával a leírt módon, folytonos körfolyást végez. A (k) fojtószerv áteresztő nyílása úgy van megszabva, hogy a fojtószerv fölött lévő vízszelep nyomásának figyelembe vételével, az időegységben csak tört része mehessen a nyíláson keresztül ama vízmennyiségnek, melyet teljes terhelésnél az időegység alatt betáplálunk. Ha a gőzelvétel kezdetét veszi, egyszersmind az (a) gőzfejlesztő táplálását is megkezdjük az (f) tápszelepen át. Amint a tápszivattyú dolgozni kezd, az (i) visszacsapószelep bezáródik, mert e szelep alsó oldalára az (f) tápszelepndl uralkodó nyomás hat, míg fölső oldalára a (c) gőzelvevő helyen uralkodó nyomás, mely azonban a csőrendszerben föllépő súrlódás, illetőleg fojtás folytán, természetesen kisebb, mint az (f) tápszelepnél uralkodó nyomás. Ha most a gőzelvételt megszüntetjük, a nyomáskülönbség az (i) visszacsapószelep két oldalán megszűnik. Az (i) szelepet tehát a fölötte lévő vízoszlop súlya megnyitja és a! (h) vezetékben, valamint a (d) kondenzátorban lévő kondenzvíz a (k) fojtószerven át lassan lefolyik az (a) gőzfejlesztő alsó részébe. A kondenzvíz itt ismét gőzzé alakúi át és a fejlődött gőz a (g) vezetéken át ismét a (d) kondenzátorba jut, ahol ismét lecsapódik. A gőzelvétel szünetelésekor tehát az (a) gőzfejlesztőben folytonos áramlás megy végbe, mely a csöveket folytonosan hűti úgy, hogy azok izzó állapotba nem jö-< hétnek. A kondenzvíz fojtása a (h) vezetékben különös jelentőséggel bír főleg akkor, ha a fejlesztett gőzt egyúttal túlhevíteni kívánjuk, ami a szóban forgó gőzfejlesztőknél rendszerint történni szokott. Ha nem volna fojtás, a befűtéskor az időegységben több víz cirkulálna a gőzfejlesztőben, amint amennyi gőzzé alakítható úgy, hogy a gőz számot tevő túlhevítése, de még csak szárítása sem volna keresztülvihető. A gőzfejlesztőnek gőzszolgáltatásra való készsége szempontjából ez mint belátható, nagy hátrány lenne. Bizonyos körülmények közt a gőzt a gőzfejlesztőnek ezen gőzszolgáltatásra való készsége ezáltal egészen kérdésessé is válhat. Az ilyen gőzfejlesztőkből való gőzelvétel megszüntetésekor is nagy fontossággal bír a (h) vezetékben eszközölt fojtás.. -Mert ha a (d) kondenzátor tartalma hirtelen csökken, a víz könnyen érintkezésbe jöhet a túlhevítő részeinek forró falaival. A gőzfejlődés ekkor oly élénk lehet, hogy túlnagy gőztermelés és hátrányos túlnagy feszültség keletkezik. A fojtásból származó fokozatos, lassú lefolyása a kondenzvíznek a vázolt hátrányokat kiküszöböli. Általában a (d) kondenzátor a gőzelvétel megszüntetésének pillanatában teljesen vízzel van tele és a lefolyó kondenzvíz által szabaddá tett hűtőfölület nem elegendő arra, hogy az összes fejlesztett gőzt, melyet a (d) kondenzátorból az (o) gőzfejlesztőbe bevezetett és ott gőzzé alakúló víz még szaporít, lecsapódhassák. Ennélfogva a nyomás az (a) gőzfejlesztőben emelkedik és az (m) biztosítószelepet önműködően megnyitja. Ezáltal a (d) kondenzátorban lévő kondenzvíz megfelelő része kiszoríttatik (pl. a tápvíztartályba, vagy a gép kondenzátorába) míg ismét az egyensúlyi állapot helyre nem áll. Ha most újból gőzt veszünk el, a leírt folyamat ismét kezdetét veszi. Az (m) biztosítószelep akkor is működik, midőn az (a) gőzfejlesztő szabályszerűen üzemben van, azaz ha gőzt veszünk el és az (i) visszacsapó szelep zárva van. Ha ekkor a nyomás túlnagyra nő;, pl. a gőzelvétel hirtelen csökkentése folytán, akkor mindaddig kondenzvíz fúvatik ki az (m) biztosítószelepen át, míg a nyomás a kívánt mértékre nem csökkent. Nem okvetlenül szükséges, hogy a (k) fojtószerv közvetlenül az (i) visszacsapószelep alatt legyen elrendezve. A hatás ugyanaz, ha az (i) szelep fölött van az elrendezve, vagy pedig a (h) vezetéknek az (a) gőzfejlesztő csőrendszerébe való