64335. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fényképek és más rajzok távíró- és távbeszélőkészülékek segélyével való továbbítására

mazása esetén. Ha pontok elég kicsinyek, akkor alakjuk tetszőleges, pld. négyzet-, kör- vagy más lehet, minthogy a szemre tett benyomásuk minden esetben ugyanaz marad. Azonban a gyakorlatban a négyzet alakú pontok alkalmazása két okból előnyösebbnek mutatkozik, ámbár ez a körülmény természetesen a másféle alakú elemek alkalmazását nem zárja ki. A négyzetekkel ugyanis először a fölületet könnyebben befödhető és a négyzetek könnyen csoportosíthatók, ami a leírást és összeállítást gyorsabban végezhetővé teszi, másodszor pedig a négyzetes pontok leginkább megfelelnek annak a beosztásnak, melyet a képen a kis négyzetek segélyével végeztünk. Ha tehát elfogadjuk a négyzetalakú pontok elvét és egy bizonyos fölületnek ezen pontokkal való részleges elfödését, hogy adott fokozatú árnyalatot kapjunk, akkor könnyen beláthatjuk, hogy az árnyalatok változatai két különböző módon létesíthetők. Ugyanis vagy a pontok számát változtatjuk az adott területen, mimellett az egyes pontok nagysága állandó marad, vagy pedig a pontok nagyságát tesszük változóvá, mely esetben a pontok száma marad állandó az adott területen. Egyik módszer épúgy alkalmazható, mint a másik, azonban hogy a nyomtatóeszközök gyártását meg ne nehezítsük és hogy a benyomás minél élesebb legyen, célszerűbb az adott fölületen egyenlő számú, azonban változó méretű pontokat elhelyezni. Ennek folytán egyenlő nagyságú jelek készítendők, melyeknek mindegyike a kép egy-egy négyzetének felel meg és fekete alapon fehér, vagy fehér alapon fekete négyzetalakú pontokat tartalmaz úgy, hogy a fehér és fekete fölületek közötti viszony az árnyalatokat kifejező számjegyek valamelyikének felel meg. Az összeállítás kényelmesebbé és gyorsabbá tétele céljából mindegyik jel négy elemből áll, amelyek mindnyájan négyzetalakúak és alkalmas módon vannak csoportosítva. A 2. ábra a szóban forgó jel-elemeket tízszeres nagyításban mutatja. Ilyen elem tízféle van, melyek közül a fölső sorban lévő öt a sötét árnyalatok ábrázolására, az alsó sorban lévő öt elem pedig a világos árnyalatok ábrázolására szolgál. A valóságban minden elem pl. 1 mm. oldalhosszal biró négyzetet alkot és a fölső sorban lévő elemek egy fekete négyzetet tartalmaznak, amely az elsőben az egész területet kitölti, vagyis oldalhossza 1 mm., míg a következőkben a fekete négyzetek' oldalhossza 0.8, 0.6, 0.4 és 0.2 mm. A második sorban lévő öt elem mindegyike viszont egy-egy fehér négyzetet tartalmaz, melynek oldalhossza az elsőben 1 mm., vagyis a fehér négyzet az egész területet kitölti, míg a többiekben az oldalhossz 0.8, 0.6, 0.4 és 0.2 mm. és a fehér négyzeteket egy folyton növekedő szélességű fekete keret veszi körül. Az elemeket négyesével kombinálva olyan jeleket kapunk, melyek szintén négyzet alakúak és oldalhosszuk 2 mm. A 3. ábra a fönt említett kilenc árnyalatnak megfelelő kilenc jelet tünteti föl, melyek mindegyike fölé a megfelelő számjegy van írva. Amint a 3. ábrából látható, az elemi jeleknek ezen csoportjai az átlóhoz képest szimetrikusak, de természetesen más kombinációk is lehetségesek, melyeknek leírását azonban rövidség kedvéért mellőzzük. A 4. ábra példa gyanánt kilenc, az alapj árnyalatokból összeállított csíkot tüntet föl, melyek az átlóra szimetrikusan elrendezett elemcsoportok segélyével vannak előállítva. Itt azonban, mint említettük, csak a főárnyalatok fordulnak elő, míg ha az átlók valamelyikének két oldalán nem két egyenlő elemet, hanem szomszédos árnyalatoknak megfelelő két elemet rendezünk el, akkor az így keletkező elemcsoport a kétféle elem közé eső ár• nyalat fokát fogja föltüntetni. A négy-négy elemből álló jelek vízszintes sorokat vagy függélyes oszlopokat, vagy szintén négyzeteket alkotó tömbökké foglalhatók össze, melyek bizonyos