64335. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fényképek és más rajzok távíró- és távbeszélőkészülékek segélyével való továbbítására

papirnak különleges előkészítését kívánja meg, ami a papír árát jelentékenyen fokozza. A második módszer két fejlesztést kíván, nevezetesen egyet a vonalozás, egyet a nagyítás számára és amellett nem ad eléggé látható vonalakat azokon a helyeken, ahol az árnyalatok homályosak. A harmadik módszer a nagyított képen kissé elmosódott vonalakat eredményez, azonban ez a csekély hátrány a legkevésbbé sem akadályozza az egyes négyzetekben lévő képelemek alakjának és árnyalati fokozatának pontos megállapítását úgy, hogy ez a mód-Szer a gyakorlatban a legajánlatosabb." A negyedik módszerre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy a celluloidlap gyorsan tönkre megy és amellett az a hátránya van, hogy nem tökéletesen átlátszó. Az ötödik módszer egy külön készülék alkalmazását tételezi föl, mely a mellékelt rajz 1. ábráján távlati képben van föltüntétve és a» következő berendezéssel bír. A fénykép fölvételére az (a) váz szolgál, amelyben a fényképet egy négyszögletes keret tartja egyenes helyzetben. Az (a) váz a benne lévő fényképpel együtt a (b) vezetékeken tolható el a (c) csavar segélyével, mely a kis (d) kézi kerékben végződik. Az (a) váz és a (b) vezetékek viszont együttesen a (bl) vezetékekben csúszhatnak, melyek az előbbiekre merőlegesek és egy helytálló vázon vannak elrendezve, melyet az (f) alaplemezen nyugvó (e) lábak hordanak. A (bl,) vezetékekben való eltolásra egy a (g) kézikerékkel ellátott második csavar szolgál. A befelé hajló (h) lábbal biró (i) asztalra az (1) mikroszkóp van erősítve. Ez utóbbi egy négyzetalakú diafragmát tartalmaz, melyen keresztül a fényképből csak egy kis, 2 mm. oldalhosszal biró négyzet látható. A difragmán 3—3 egyenlő távolságú és egymást keresztező fonal halad át. A mikroszkóp pontosan a szükséges távolságba állítható be és állványán egy (m) mutatót hord, amely pontosan megadja a fényképnek megfigyelés alatt álló helyét. Könnyen belátható, hogy a (d, g) csavarok segélyével az egész kép elvezethető a mikroszkóp nézője alatt és úgy vizsgálható meg, mintha egy 0.5 mm. szemnagyságú négyzetes háló volna föléje feszítve. Ha nem áll rendelkezésünkre a fönt leírthoz hasonló diafragmás mikroszkóp, akkor a képre a harmadik módszernél említett négyzetes beosztású kristálylapot helyezhetjük és ezen át figyelhejük meg a négyzetes elemekre való beosztást. Ha a képet a fönt leírt módszerek bármelyike segélyével négyzetes elemekre bontottuk, akkor ezeket sorszámokkal láthatjuk el, pl. először ugyanazon sor négyzeteit számozzuk meg egymás után, azután a következő sorra térünk át és így tovább. Ezután már csak az van hátra, hogy a képet leírjuk és e célból minden négyzetnél a neki megfelelő árnyalati fokozatot megállapítsuk. Ilyen fokozat végtelen sok lehet, minthogy az egyes árnyalatok között végtelen sok átmenet képzelhető. Azonban a gyakorlatban nem szükséges több árnyalatot fölvennünk, mint amennyi megkülönböztetés céljából a szem számára elegendő, anélkül, hogy egyúttal a megállapítást a kép megfigyelése alkalmával nehézzé és bizonytalanná tennők. A tapasztalás azt mutatta, hogy a pontos föltüntetéshez már 9 különböző árnyalat is elegendő, azonban magától értetődik, hogy ez a szám a reprodukálandó képek természete szerint tetszőlegesen növelhető vagy csökkenthető. Föltesszük tehát, hogy az (1) számjegy a középárnyalatot jelenti, míg a (6, 7, 8, 9) számjegyek a legsötétebb árnyalathoz közeledő fokozatokat, a (2, 3, 4, 5) számjegyek pedig a legvilágosább árnyalat felé haladó fokozatokat jelentenek. Ezen lépték szerint a beosztás könnyen végezhető,, mivel a szem a két szélső és a középső fokozatot azonnal fölismeri és így csak három-három közbenső fokozat megállapítása marad hátra, mely foko-