64329. lajstromszámú szabadalom • Telefonograf

jára ható sarkok számát megfelelően nagyobbra vesszük (7. ábra). A (24) sárgarézcsőben nyalábban egyesítve a (23) mágnesrudak vannak elrendezve. Ezen rudak alsó végei a (25) vaslemezen vannak megerősítve, fölső végeik pedig lágyvasmagokat hordanak, melyeket a (26) csévék vesznek körül. Két egymás után következő rúd sarkai ellenkező polaritásúak. A mágnesrudak előnyösen elektromágnesek által is helyettesíthetők, melyeket természetesen szintén váltakozó polaritással kell elrendezni. Ezen utóbbi elrendezés arra alkalmas, hogy a visszaadó berendezés mágnesköreinek vezető ellenállását csökkentse. A sarkok száma tetszőleges lehet, de tapasztalás szerint a csévék elrendezésére (7) vagy (19) sark alkalmazása a legelőnyösebb. A (24) cső gyönge súrlódással a hengeres (4) burkolatban ide-odamozgatható, melyre fölül a (22) membrán rögzítése céljából a (4a) födél van rácsavarolva. \ (25) vaslemez alatt a (27) csavarrúgó van alkalmazva, mely a (28) csavarpecek és a (29) csavaranya útján a mágnesek és a (22) membrán kölcsönös távolságának szabályozását teszi lehetővé. Ha a visszaadót közvetlenül fonográfok számára alkalmazzuk, a (22) membrán fölött a (4a) födélben a (30) tölcsért rendezzük el. Ha ellenben a visszaadónak a membrán rezgéseit későbbi alkalmazás számára följegyezni kell, a (22) membránt a (31) karral a kis (32) csuklórúd által kötjük össze, melyhez a (33) rúgó a (31) kart erősen hozzászorítja. A (31) kar két tengely csúcsain forgathatóan van ágyazva, melyek a (4). visszaadónak fölső haránttartóján vannak megerősítve. A (31) kar meghosszabbított szabad végén a (34) zafirt rendezzük el, mely a membrán rezgéseit a viaszból vagy efféléből álló lemezbe vagy hengerbe karcolja (8. ábra). Ha a rezgéseket lefényképezzük, a jelentékenyen meghosszabbított (31) kar szabad végén az (5) fényernyőt erősítjük meg (9. ábra). Az (5) fényernyő a közepén nagyon kis, tüszúrásszerű nyílással van ellátva. Az (5) fényernyőt érő fénysugár a nyíláson áthatol és a filmszerű (7) szalagnak, mely az ernyő előtt folytonosan, egy irányban és egyenletes sebességgel mozog, fényérzékeny rétegét megvilágítja. A fénysugár a filmszalagon finom és vékony vonalat létesít, mely a (22) membrán rezgéseit pontosan jelzi. Ezen följegyzési eljárásnál a bekarcolás fölöslegessé válik és a kapott hullámvonal a membránrezgéseknek sokkal pontosabb és tartósabb képét adja. A filmszalag, melyet a megvilágítás után előhívunk és kidolgozunk, klisét képez, melyről celluloidszalagra kent és bichromátsóval érzékenyített zselatinrétegen másolatot készítünk. Ezen másolatot langyos vízzel előhívjuk és megszárítjuk úgy, hogy a szalagon kiemelkedő hullámvonal marad vissza. Ezután a szalagot hengerművön vezetjük át és ólomlaphoz sajtoljuk, miáltal az ólomlapon a hullámvonalnak fémes másolatát tükörképben állítjuk elő. Az ólomlapot ezután csavaralakbaö dobra tekercseljük és róla galvánoplasz•ikai eljárás útján nikkel vagy vörösrézlenyomatot készítünk, mely a hullámvonalat kiemelkedő metszet alakjában tartalmazza. Ezen lenyomatot a metszettel ellátott oldalára fektetett celluloidszalaggal együtt hengerművön vezetjük át és ezáltal a celluloidszalagon a fémszalag hullámvonalának^ tükörképét állítjuk elő. Ezen művelet közben a hengereket hevíteni kell, hogy a celluloidszalag a lenyomatot átvehesse. Ezután a celluloidszalag valamely fonográfberendezés membrántűje alá helyezhető és a följegyzett hangokat visszaadhatja. A celluloidszalag helyett természetesen bármely más alkalmas anyag alkalmazható, mely különösen a benyomásokat fölvenni képes és eléggé hajlékony. Ugyanazon filmszalagon természetesen több fényvonalat is lehet előállítani, ha pl. több visszaadót egymással szemben rendezünk el és mindegyiket meghatározott fölvevővel kötjük össze. Ilv módon