64310. lajstromszámú szabadalom • Ajtószerkezet teherkocsikhoz
ezen csavar tengelyére illeszthető (14) for- | gattyúval a kivánt értelemben elforgathatok, aszerint, amint az ajtót lebocsátani vagy fölhúzni akarjuk. A (15) kötél végére egy villaalakú (16) horog van erősítve, amely a (17) retesznek harántirányú (18) csapjaival hozható kapcsolatban és pedig csakis akkor, amikor a reteszt az ajtó nyitása céljából letoljuk. Ez a retesz ugyanis fölemelt, vagyis az ajtó zárt helyzetében egy a kocsitető alatt alkalmazott U-alakú (19) vezetékben foglal helyet, amely megengedi ugyan az ajtó oldalirányú eltolását, de megakadályozza annak leforgatását. Ha azonban a (17) reteszt a villaalakú horog két ága közé lesűlyesztjük, amikor is a (18) csapok a horoggal kapcsolatba jönnek, akkor ez a horog egyben meggátolja az oldalirányú eltolást is. Ez különösen azért fontos, mivel elejét veszi annak, hogy az ajtót a retesz föltolásának elmulasztása által nyitva felejthessük, amire alább még rátérünk. A kötél vezetőcsatornája úgy van kiképezve, hogy abban az ajtónak egészen fölemelt helyzeténél a horog is helyet foglalhasson, de úgy, hogy csak éppen addig legyen fölhúzható, amíg az ajtó teljesen be van zárva. Ezen túl a horgon alkalmazott (20) ütköző meggátolja annak további fölemelését. A retesz mozgatása szintén a (14) forgattyú segélyével történik; e célból a retesz alsó végén egy fordított L-alakú (21) kivágással van ellátva, amely kivágáson keresztülnyúl a forgathatóan ágyazott (22) csap, amelyre egy (23) emelőkar van fölékelve. Ezen kar végén ismét egy (24) csap van elrendezve, amely ugyancsak a (21) kivágásba nyúl és pedig olyképen, hogy a (23) kar kilendítése alkalmával ezen kivágás vízszintes helyzetű ágában mozgattatik. A (23) kar függélyes vagy közel függélyes helyzeténél tehát a retesz fölemelt, azaz zárt helyzetben tartatik. Ha azonban ezt a kart (a 7. ábra szerint jobbi'a) elforgatjuk, akkor a (24) csap a kivágás vízszintes ágába kerül és a reteszt | lehúzza, ezáltal egyben az ajtót szabaddá teszi és kapcsolatba hozza a (16) horoggal. A (21) retesz föltolása alkalmával a (23) kart valamivel a függélyes helyzeten túl forgatjuk el (lásd 7. ábrát), miáltal az önzáró helyzetbe kerül és a retesz magától le nem éshet. Az ajtó két egymásra helyezett részből áll, melyek közül a belső (1) a (2) görgők, révén közvetlenül a (3) sinre támaszkodik, míg a külső (1') rész az előbbinél valamivel kisebb és ezen alkalmazott függélyes U-alakú vezetékekben eltolható. Összetolt helyzetben az ajtók egy (25) pecek által összefoglaltatnak. Szükség esetén, ha t. i. kisebb lejtőjű rakodó hidat akarunk létesíteni, az (1') ajtórészt (26) fogantyúinál fogva kihúzhatjuk az 1. ábrán látható helyzetbe. Ekkor a rajta alkalmazott (27) kapcsok beleakadnak az (1) ajtórészen megerősített (28) ütközőkbe, miáltal egyrészt a további kihúzás meggátoltatik és másrészt a két ajtórész szilárd kapcsolatba jön egymással. Az (1) ajtó belső fölületén célszerűen csuklósan megerősített (29) vaslemezek vannak elrendezve, amelyek az ajtó leeresztett állapotában az 1. ábrán pontozottan jelölt helyzetbe forgathatók úgy, hogy egyben oldalkorlátok gyanánt szolgálhatnak. A fölvonószerkezetek előnyösen a kocsi tetején megerősített, könnyen fölnyitható (30) tokokban foglalnak helyet. A berendezés használati módja a következő: Ha az ajtót ki akarjuk nyitni, elsősorban kikapcsoljuk a szokásos (31) záróreteszt és azután az ajtót, úgy mint eddig félretoljuk, amikor is a (2) görgők a (3) sinen futnak. Azután beszállunk a kocsi belsejébe és az ajtót ismét záróhelyzetbe hozzuk, mert csakis akkor lehet a (17) retesz letolása útján a (18) csapokat kapcsolatba hozni a (16) horgokkal, ami, mint említettük, a (14) kulcs segélyével eszközölhető. Ezután ugyanezzel a kulccsal működésbe hozzuk a már föntebb vázolt módon a (6) dobokat és ezáltal lebocsátjuk
