64309. lajstromszámú szabadalom • Membrános jeladó vízalatti hangjelek céljaira

lyeknek amplitudái egy másik pontra rá­kényszerített amplitudákhoz képest a kí­vánt áttételi viszonyban vannak, mint amilyen pl. a hangvilla szárának hossz­rezgései és a hangvilla ágainak haránt­rezgései között vagy a hangvilla ágainak különböző helyein a hangvilla harántrez­gései között áll fönn. A rendszer azonban akként is méretez^ hető, hogy a gerjesztő támadópontjának amplitudái és a radiátor amplitudái kö­zött kisebb áttételi viszony legyen és hogy a kívánt amplitudaáttétel az átvivőrend­szer és a hajófal közötti megfelelő laza kapcsolás által állíttassék elő. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráin a talál­mány tárgyának két különböző fogana­tosítási alakja van vázlatosan föltüntetve. Mindkét ábrában (A) a hajófal, ill. a (B) vízhez ütődő fal, mely a radiátort al­kotja. (C) a gerjesztő, mely példaképen elektromágnespár gyanánt van föltün­tetve. (D) az átvivőrendszer. Az 1. ábra szerinti foganatosítási pél­dánál a (C) gerjesztő és az (A) radiátor közti átvivőrendszer gyanánt oly test szol­gál, mely lehetőleg kis saját csillapítással bír, tehát előnyösen a (D) hangvillából áll és mely akként van méretezve, hogy saját rezgéseinek száma a kívánt hang­magasság rezgésszámához lehetőleg közel essék és hogy az ágakon és a száron föl­lépő amplitudák méretei között a kívánt áttételi viszony áll fönn. A (D) hangvilla szára az (A) hajófalon van megerősítve. Az ágak között a (C) elektromágnespár van elrendezve. Ha az elektromágnespárt gerjesztjük, akkor a (D) hangvilla rezgésbe jön, mikor is a rezgések a kívánt áttételi viszonyban vi­tetnek át az (A) hajófalra és erről a kör­nyező (B) vízre. A 2. ábra szerinti foganatosítási alak az előbbitől abban különbözik, hogy a (D) hangvilla szára és az (A) membrán közé a (H) rúgó van iktatva. Ily módon a villa szára és a membrán között további amplitudaáttétel megy végbe, és így a hangvillát nem kell akként méretezni, hogy az a kívánt áttétel teljes mértékét egymaga szolgáltassa. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Membrános jeladó vízalatti hangjelek céljaira, melynél a rezgésfejlesztő és valamely üreges testnek membrán gyanánt működő, a vízhez ütköző fala (pl. hajófal) közé átvivőközeg van iktatva, jellemezve azáltal, hogy az át­vivőközeg a gerjesztőerő periódusával össze van hangolva. 2. Az 1. igényben védett membrános jel* adó foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a rezgésfejlesztő oly pon­tokon támad, melyek nagy amplitudá­kat végeznek, míg a membrán oly pon­tokon csatlakozik, melyek kis ampli­tu'dákat végeznek. 3. Az 1. és 2. igényekben védett membrá­nos jeladó foganatosítási alakja, jelle­mezve azáltal, hogy átvivőközeg gya­nánt lehetőleg csillapítás nélkül rezgő hangvilla vagy nyelv van alkalmazva, mely a gerjesztővel rezgési hullám­hegy közelében, a radiátorral pedig rezgési csomó közelében van kap­csolva. 4. Az 1—3. igényekben védett membrá­nos jeladó foganatosítási alakja, jelle­mezve azáltal, hogy az átvivőközeg­nek a gerjesztővel és radiátorral rez­gési hullámhegyek, illetve rezgési cso­móji közelében való kapcsolására ru­galmas, nem csillapító közbenső kö­zegek, pl. rugók szolgálnak. (l rajzlap melléklettel.) PALLA8 rtÉS/VÉN i T ARSASAG MDÁJA 8U0APE6TEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom