64308. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő- és függőségi elrendezés fölhasítható váltóállító emelők számára

— 3 — tásánál történik, a segédtolattyút tetsző» léges rekesztések vagy függőségek működtetésére használhatjuk föl, melyeknek csak a fölhasításnál kell hatniok. A 3. és 4. ábrákban az állító emelő másik foganatosítási alakja van föltüntetve, még pedig alsó végállásában, amikor is az (m) tolattyú jobbra van eltolva. Az állító emelőt nem lehet átállítani, mivel az (m) vágányút-tolattyúnak rekesztő pofája megakadályozza a (g) rekesztő emelőnek fölfelé mozgását és így az (r) retesznek, illetőleg a (h) kézi ötlőnek kikapcsolódását, a (g) rekesztő emelő lefelé mozgásának ellenben semmi sem állja útját. Az (a) kikapcsolónak normális helyzetében való rögzítése ennél a foganatosítási alaknál a (H) emelőrúdon elrendezett utánaengedő (s) ütköző által történik, melyet az (F) rúgó húz lefelé és mely a (H) emelőrúdon elrendezett pecekre támaszkodik. Az (a) kikapcsolónak (6) orra az emelőrúd bekapcsolódásánál neki fekszik az (s) ütközőnek és ezáltal határolja a rekesztőszerveknek a normális bekapcsolás számára szükséges útat, mivel az (f) ötlőrúgó kisebb feszültségű az (F) rúgónál. Ennél az elrendezésnél azonkívül az (S) segédtolattyú, tehát mechanikai függőség helyett elektromos függőség van kontemplálva. A (k, kl) kontaktusemelők az állító emelő normális működtetése alatt állandó áramzárást létesítenek, mivel a (g) rekesztő emelő emellett nem leng ki annyira, hogy a kontaktusemelőket megemelhetné. Az állító emelő fölhasításánál (4. ábra) a (b) karima az (r) reteszt újra az (R) emelőgörgő középpontja felé tolja, mimellett a (6) orr az (s) ütközőt magával viszi és az (F) rúgó megfeszül. A (g) rekesztő emelő, melyet az (m) vágányút-tolattyú rekesztő pofája csak fölfelé mozgásában (az emelőrúd kikapcsolásában) gátol, emellett lefelé mozog, ami az (m) tolattyú bármely helyzetében lehetséges. Egyidejűleg a (k) kontaktusemelő leemeltetik és az áramkör megszakad úgy, hogy egy esetleg az áramkörbe bekapcsolt leeső szervekkel ellátott jelző szerkezetnek azonnal „megállj "-ra kell esnie, ha a váltó fölhasítása idejében a „menet"-állásban volt. Természetes, hogy hasonló módon létesíthetünk áramzárást az állító emelő fölhasításánál is. Hogy az emelőgörgőt és azzal együtt a váltót is a föfhasítás megtörténte után (2. és 4. ábra) az állítóműről az eredeti helyzetbe visszavezethessük, segédemelőket, ú. n. visszaállító emelőket alkalmazunk, melyeknek segélyével az (R) emelőgörgőt megfoghatjuk és visszaforgathatjuk. Ilyfajta ismeretes visszaállító berendezéseknek az a hátránya, hogy velük az állító emelőt nemcsak a fölhasított helyzetből lehet a normális helyzetbe visszahozni, hanepi az emelőt a normális helyzetből kézzel is fölhasíthatjuk, ami nagy veszélyt rejt magában. Az ismertetett váltóállító emelő már most oly visszaállító berendezéssel bír, melynek segélyével az állító emelő kézzel föl nem hasítható. A (C) visszaállító emelő és annak az (R) görgőn való (p, t, o, u) támadási, helyei úgy vannak berendezve, hogy a görgő minden egyes támadási helyről csak bizonyos forgási irányban mozgatható és az állító emelő normális helyzeteiben mindig az a támadási hely, melyből a görgőt a fölhasításnak megfelelő irányban lehetne elforgatni úgy van elfödve, hogy a visszaállító emelőt erre a helyre nem is lehet ráhelyezni. A rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál ez a berendezés az (R) emelőgör| gőn elrendezett (u) és (t) ütközőkből, valamint két (p) és (c) csapból vagy furatból áll. A (C) visszaállító emelő (kulcs) , úgy van kiképezve, hogy az (o) vagy (p) csapra ráhelyezhető és az ezen csapok kö. rüli forgásában az (u), illetőleg (t) ütközők által csakis egyoldalasan gátoltatik meg. Az állító emelőnek fölső végállásában (1. ábra) a (p), alsó végállásában (3. ábra) pedig az (o) csapot az emelőbak úgy födi el, hogy a visszaállító emelő (kulcs) azokra rá nem helyezhető. A visszaállító emelőnek az (o) csapra való