64221. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémcsőszerelvények előállítására

24. ábra több keresztdarab előállításához elösajtolt csőnek hosszmetszete. A 25. ábra a T-darabok végeinek levágásánál használt odor oldalnézete. A 26. ábra az előbbihez tartozó elölnézet. A 27. ábra T-darabok végeinek levágására használt kés oldalnézete. A 28. ábra hozzátartozó elülnézet. A 29—-34. ábrák egy csőkapcsolat három; darabjának hosszmetszetei, illetve végnézetei. A 35. és 36. ábra egy csőkupak hosszmetszete és végnézete. A 37. és 38. ábra egy dugó hosszmetszete és fölülnézete. A 39. és 40. ábra egy karimás csődarab hosszmetszete és fölülnézete. T-darabok előállításánál az (1) fémcsődarab (1. ábra) egyik végét az 5. ábrán föltüntetett (2) odor hengeres (3) mélyedésébe helyezzük. Ezen mélyedés átmérője akkora, hogy a csövet szorosan körülfogja. A mélyedés fenekébe erősítve a hengeres (4) mag van centrikusán elrendezve, melynek fölső éle az egyik (5) oldalon le van tompítva oly célból, hogy a csővég kényelmesen legyen rátolható. A mag átmérője az (1) cső (1. ábra) belső átmérőjével egyenlő. A csővég a (6) ürt tölti ki. A (2) odorba befogott csődarab másik végére a 4. ábrán föltüntetett (7) odort toljuk föl. Ennek külső (8) nyílása valamivel nagyobb átmérőjű a cső külső átmérőjénél Az üreg befelé szűkül és a (9) hengeres furatban folytatódik, amely a (8) nyíláshoz képest excentrikus, még pedig úgy, hogy az egész üregnek egyik hoszr szanti alkotóvonala egyenes. Az üregbe a hengeres (10) mag nyúlik be, mely a (9) üreggel koncentrikus, átmérője pedig a készítendő T-darab belső átmérőjével közel egyenlő. Az (1) csődarab (11) vége a (7) odorban összeszűkül, (12) középrésze pedig megtartja eredeti külső átmérőjét (1. és 4. ábra). Ezután a csődarabot levesszük a (2) odorról és a már megszükített csővéget dugjuk a (13) odorba (6. ábra), melynek (14) ürege oly alakú, hogy azt ezen csővég kitölti. A csővégbe itt a (15) mag illeszkedik szorosan. Most a másik csővégre toljku a (7) odort és azt szűkítjük meg. Vastagfalu cső' megmunkálása esetén, vagy ha a csővéget nagy mértékben kell szűkíteni, több fokozatosan szűkülő üregű (7) odort fogunk egymásután alkalmazni. Most a (18) orsót (13. ábra) dugjuk a munkadarabba. Ennek átmérője akkora, hogy a megszükített csővégekbe szorosan beleillik. A munkadarabot ezután két (19) odor között (17., 18. ábrák) összenyomjuk. Ezeknek T-alakú (20) üregében a munkadarab középrésze összelapíttatik úgy, hogy a T-darab (21) oldalszára (3. ábra) képződik. E célból a (19) odor (20) mélyedésének (20a) ága olyan mély, mint a mélyedés többi része, de azoknál szélesebb úgy, hogy a (21) esőszár lapos lesz. Ennek (22) nyílása kifuratik, mire a munkadarabot a (23) odorba (16. ábra) helyezzük és a (24) kölyüt (15. ábra,) rányomjuk. Ennek hengeres (25) üregéből a (26) hengeres mag nyúlik ki és ezeknek behatására a (21) csőszár is kívül-belül hengeres lesz. Ezen végső munkálat közben a munkadarab (11) végeibe (27) orsók (14. ábra) vannak téve, melyeknek összeérő belső végein vájat van, melybe a (24) kölyű (26) magjának csúcsa a kölyű löketének végén befekszik. Az eredeti csődarab végei szűkítésük alkalmával a dudoros oldalon megrövidülnek. A legrövidebb részen túlnyúló darab levágására például a 25—29. ábrákon föltüntetett berendezés alkalmazható. A (28) odor a félkörkeresztmetszetű és egyik végén nyílt (29) vályúval van ellátva, melyre a cső fölfektethető. A vályú belső végéhez egy csap körül forgathatóan a (30) orsó van kötve, mely a munkadarab furatába tolatik. A levágandó rész a (28) odor mellső szélén kiáll úgy, hogy a (33) sajtófejhez (27. és 28. ábra) erősített és (32) fölkörös kivágással ellátott (31) késsel levágható.