64205. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolóberendezés vasúti járművek számára

lásból a másik oldal felé tért ki, végül a 8. ábrában a kapcsoló fejek abban az állásban vannak föltüntetve, amelybe azok, a 6. vagy 7. ábrában, ez utóbbiban pontvonalozottan föltűnte tett állásukból eljutnak; mielőtt a kapcsoló fejeknek teljes kapcsolódása megtörtént (1. ábra). Épp így, húzó erőknek hatása alatt, a kapcsoló fejeknek kapcsoló fölületei akként működnek együtt, hogy a kapcsoló fejek oldalirányban elfordulnak a (c) ágyazó furataikba ágyazott forgási csapjaik körül és a jobb pofáknak (dl) nyujtványai kikerülnek a bal pofáknak (cl) kivágásaiból (5a. ábra), ha ezt az elfordulást a reteszek meg nem gátolják. A kapcsoló fejet elreteszelő szerkezetet az (f) retesz képezi (1. ábra), mely a a kapcsoló fejnek két pofája között kiképezett (g) ürös térbe van behelyezve. A két kapcsoló fejnek reteszei, működési helyzetükben, egymással kapcsolódnak és ekkor ezen kapcsoló fejeknek (g) ürös tereit teljesen kitöltik és a kapcsoló fejeknek minden oldalirányú elfordulását meggátolják. Ha azonban az egyik vagy a másik retesz hátrahuzatik (8. ábra), a reteszeknek egymással érintkező fölületei oldalirányú nyomást gyakorolnak egymásra és a kapcsoló fejeket a (c) ágyazó furatokba (1. ábra) ágyazott csapok körül elforgatják úgy, hogy a kapcsoló pofáknak nyujtványai azoknak kivágásaikból kijönnek. Az (f) reteszek, egymással kapcsolódó végeiken, meg vannak vékonyítva úgy, hogy a két retesznek ekként keletkezett és a reteszeknek működési helyzetében egymásra fekvő nyujtványai együtt ugyanakkora haránimetszettel bírnak, mint a retesz egyéb részei egymagukban, tehát az egymásnak folytatását képező két (g) ürös tér, egész hosszán, teljesen ki van töltve. Hogy a reteszek a működési helyzetükből ki ne ugorhassanak, azoknak egymással kapcsolódó nyujtványai fecskefarkszerűen vannak alakítva, a reteszek pedig az ezeket befogadó ürös terekben oly széles hézagot hagynak szabadon, hogy a reteszek oldalirányban eltolódhatnak, ha a kapcsoló fejek egymással kapcsolódnak. Ha azonban a kapcsoló fejekre húzó erő hat, a reteszeknek egymással kapcsolódó nyujtványai egymásra szorulnak és így a reteszeknek kiugrása azoknak működési helyzetéből meg van gátolva. A retesznek a kapcsoló fej ürös terében való vezetésére a retesznek fölső végén kiképezett (fl) és az ennek alsó végén kiképezett (f2) nyujtvány szolgál (4. ábra), mely két nyujtványnak alsó fölületei hátrafelé emelkedő sikok és a kapcsoló fejben kiképezett (gl, g2) vezető fölületekkel működnek együtt. Az (f2) nyujtvány át van fúrva, ezen furatba a (h) csap van behelyezve, mely a kapcsolófej hátsó részében kiképezett (i) hasítékokban jár át. Az (i) hasítékok a (gl, g'2) vezető fölületekkel párhuzamosok. Ha a (h) csap hátrafelé huzatik, ez az (i) hasítékok által megszabott úton föl és hátrafelé mozog, amint ez a 4. ábrában pontvonalozottan föl van tüntetve; az ekkor végzett elmozdulás pedig elégséges ahhoz, hogy a visszahúzott retesz a másik reteszből kikapcsolódjék. A retesznek ezen mozgását létesítő szerkezet akként van kiképezve, hogy a retesz a működési helyzetébe tér vissza, ha a szerkezetnek a működtető emeltyűje eleresztetett. A retesznek mozgatására szolgáló szerkezetet egy lánc képezi, melynek egyik vége a retesz (f4) nyujtványával, másik vége pedig egy, a járművön ágyazott haránttengelyre fölékelt dobbal van összekötve. A lánc a nyujtványtól a dobig akként van vezetve, hogy az a kapcsoló fejnek hátsó részén kiképezett (al) ürös téren jár át. A. dobnak tengelyét az ennek két végén elrendezett forgattyúk segélyével lehet forgatni. A leírt önműködő kapcsoló berendezés használatra mindig kész és ezért nem is szükséges, hogy két járműnek összekapcsolásánál először egy könyökemeltyü-