64197. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai időzőgyújtó

közőpecek fölfogja a (22) karnak és a (20) kilincsnek, a lövedék forgó mozgásának megkezdésénél a (29) tengelyre és így az óraműre is gyakorolt káros visszahatását. Ha ez az ütközőpecek ebben a helyzetében alkalmazva nem volna, a (22) kar és a (20) kilincs a (29) tengelyt, a lövedék forgó mozgásának megkezdődésénél, tehetetlenségük következtében, a megkívánttal ellenkező irányban, tehát az óramutató forgási irányában forgatnák. Minthogy azonban a (29) tengelyen csak egy kis, az óraműnek fogaskerekeivel kapcsolódó fogaskerék van alkalmazva, ennek kis fogai a lövésnek pillanatában föllépő erőknek hatása alatt könnyen elgörbülhetnének vagy el is törhetnének, ha a (17) pecek nem volna a leírt módon alkalmazva. A gyújtó második foganatosítási alakjánál a (15) elreteszelő tengelyen (15. ábra) a (13) kar nincsen fölékelve, hanem annak négyoldalú (i) fölső végére csak föl van húzva és az erről való leesés ellenében egy, a csapra fölhúzott tengelytok segélyével van biztosítva úgy, hogy az elreteszelő tengely, a (13) karhoz képest, hosszirányban elmozdulhat ugyan, azonban a karnak forgásában résztvenni kénytelen. A (13) kar, (o) orrával, a (21) elreteszelő gyűrűbe beesztergályozott (p) horonnyal (11. ábra) kapcsolódik "és az elreteszelésnek megszüntetése után, amikor a (20) kilincs (15. ábra) elfordult és (z) orra a (21) elreteszelő gyűrűt eleresztette, a (21) gyűrűből annak következtében kapcsolódik ki, hogy ezt a gyűrűt a (b) rúgó (1. ábra) fölemeli úgy, hogy ekkor a (15) elreteszelő tengely, (13) karjával együtt (15. ábra), a (3) ütőszög (4) rugójának hatása alatt (1. ábra) elvégezheti azt az elfordulást, mely ahhoz szükséges, hogy a (3) ütőszögnek (n) karja az (Ll) fenékdarabon fölerősített (f) pofának lejtős fölületé^ől lecsússzék és a gyutacs felé csapódjék. Az (n) karjával az (f) pofának lejtős fölületére fekvő (3) ütőszög, a (4) rúgónak hatása alatt, az együttműködő (f) pofának és (n) karnak alakítása következtében, csakis akkor csúszhatik le és csapódhatik a gyutacs felé, ha egyidejűleg forgást is végez. A (3) ütőszögnek (25) karja (16. ábra) a (15) elreteszelő tengelyen kiképezett két (e, g) vállal is együtt működik. Ezen (25) karnak és az (e, g) vállaknak együttműködése ugyanolyan, mint az első foganatosítási alak megfelelő részeinek együttműködése. A lövedéknek kilövésénél a (15) elreteszelő tengely az alsó végállásába jut, a (25) kar pedig az (e) vállról a (g) vállra fekszik át (17. ábra), mely a (25) kart, időző gyújtás esetében, a (3) iitőszögnek a (4) rúgó hatása alatt végzet elfordulása (18. ábra), csapódó gyújtás esetében pedig az elreteszelő tengelynek a fölső végállásába való fölemelkedése következtében válik szabaddá. A (22) elreteszelőkar (15. ábra) az óraművet ezen második foganatosítási alaknál is azért állítja meg, mert az az elreteszelő tengelynek (i) csápjába beleütközik, amikor a (20) kilincs is a kezdeti állásába- szorul, mikor a (d) csukló a megfelelő állásba jut. A lövedéknek kilövésénél ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint az első foganatosítási alaknál. Amikor a lövedéknek mozgása megkezdődik (16. ábra), a (15) elreteszelő tengely az alsó végállásába jut (17. ábra) és a (25) kar az (e) vállról a (g) vállra fekszik, egyidejűleg pedig a (15) elreteszelő tengelynek (i) csapja (13. ábra) a (20) kilincset és a (22) kart, tehát az óramüvet is, szabaddá teszi. A (20) kilincs ekkor az időzítő süvegnek falára fekszik és ezen csúszik; csúszása közben pedig az óramű által elforgatott (22) kar a (20) kilincset, a (29) tengely körül, körpályán mozgatja. Ha már most a (20) kilincs az (m) bemélyítés (11. ábrá) elé kerül, ebbe a centrifugális erőnek hatása alatt beleszorul, a kilincsnek (z) orra a (21) elreteszelő gyűrűt elereszti úgy, hogy az fölemelkedik és a (13) karnak (o) orrát is elereszti (15. ábra), tehát megengedi, hogy a (15) elreteszelő tengely (18. ábra), az ütőszög (4) rúgójának hatása alatt, el-