64169. lajstromszámú szabadalom • Berendezés röpülőgépek fölborulásának megakadályozására

— 2 — A stabilizáló súly a röpülőgép súlypontjában úgy van fölfüggesztve, hogy minden irányban szabadon kilenghet és a röpülőgépen az inga számára ütközők úgy vannak elrendezve, hogy az ingának a röpülőgéphez viszonyított kilengését abban a pillanatban határolják, amint a röpülőgép a legszélső megengedett ferde helyzetbe került. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy példaképem kiviteli alakja van föltüntetve, még pedig: az 1. ábra egy röpülőgépet a találmány tárgyával elölnézetben, a 2. ábra ugyanazt oldalnézetben, a 3. ábra súlyingának a röpülőgépen való elrendezését oldalnézetben és a 4. ábra ennek előlnézetét mutatja. (a) csap körül (b) csuklódarab a (d) röpülőgép hosszirányában lengethetően van elrendezve és (c, c) ütközőkkel olykép van ellátva, hogy ha a gép előre vagy hátra jobban hajlik, mint a fölszálláshoz vagy a siklórepüléshez szükséges, akkor alul a röpülőgéphez támaszkodik úgy, hogy akkor a (b) esuklódarab rögzíttetik. Ezen (b) csuklódarabon (e) csap körül második (f) csuklódarab forgathatóan van elrendezve úgy, hogy az a röpülőgép hosszirányára merőlegesen kilenghet és ezen (f) csuklódarab mozgását (g, g) ütközők határolják. Az (f) csuklódarabbal, végén (k) súlyt hordó (i) inga (1) csap segélyével csuklósan van összekötve és az (i) ingán elrendezett (m) ütköző megakadályozza azt, hogy az (i) inga az egyenes helyzeten túl előre az (f) csuklódarab felé mozoghasson. A (k) súlyt előnyösen két kerek súlytárcsa alkotja, melyek csap körül forgathatók. Amíg a gép a földön áll, az (i) inga a 2. ábrán pontozott vonallal föl tüntetett helyzetet foglalja el, miközben a tárcsaalakú (k) súlyok a talajon nyugosznak és fölszállás közben először a talajon gördülnek, addig, míg a gép oly magasságot ér el, hogy az inga szabadon . lecsüng, amint a 2. ábrán teljes vouallal ábrázolva van. Fordulóknál, amikor a gép ferde helyzetet foglal el a (k) súly az (e) csap körül az I., II. (1. ábra) helyzetek között szabadon ide-oda leng, tehát a gép mozgásait semmikép sem befolyásolja. Siklóröpülésnél a súly a III. (2. ábra) helyzetbe szabadon kileng és szintén nem befolyásolja a gép mozgását. Ha azonban a gépet a szél oldalt a megengedettnél jobban megdönti, — ami eddig mindig a gép lezuhanását eredményezte — az (f) esuklódarab (g) ütközője a (b) csuklódarabba ütközik és akkor a (k) súly az (i) inga által alkotott hosszú emelőkaron ezen mozgással ellenkező értelemben hat. Még erős szelek sem képesek ekkor a gépet oldalt fölborítani. Ha siklóröpülésnél a vezető tévedésből nagyon előre lejtő helyzetbe állítja a gépet, — ami eddig ugyancsak mindig a gép fölborulását eredményezte — akkor a (b) csuklódarab mellső (c) ütközője a repülőgéphez támaszkodik és ezáltal a (k) súly előre való kilengését határolja. A (k) súly ez esetben is az (i) inga hosszú emelőkarján a gépnek további elferdülésével szembe hat, mert az (f) csuklódarab (m)] ütközője az (i) ingának az (1) csap körül való további kilengését is megakadályozza. A gépnek hátrafelé való fölbillenése majdnem sohasem fordul elő. Ha azonban mégis bekövetkezhetnék, akkor ha a gép normális ferde helyzetét túllépi a (b) csuklódarab hátsó (c) ütközője a röpülőgépre támaszkodik és ezáltal megakadályozza annak további kilengését. Bár az (i) inga a föltüntetett kiviteli alaknál az (1) csap körül hátra kileng, azonban a nehézségi erő az (1) csapon is támad és ez esetben az (a, 1) emelőkar elégséges a gép hátrabillenésének megakadályozására. Az (1) csukló azonban egészen el is maradhatna úgy, hogy az (i) ingának ugyanazon hatása lenne, mint előbb a géphátrabillenésekor, csakhogy akkor az (i) ingának egyes részekből összeállított és összetolható csőből kellene állni, amely Összetolódik, mihelyt a gép a talajt éri. Az ábrázolt kiviteli alaknál először a (k)