64159. lajstromszámú szabadalom • Járgány

— 326 — 4. ábra a járgánynak a szántásnál való alkalmazását föltüntető vázlat. Az (a) járgánydob (1. ábra), melynek átmérője mintegy 2 m., (b) agyával (2. ábra) a (c) csapra van szerelve, mely a (d) kereszttel egy darabot képez. A (d) kereszt két, I-vasból készült (e) tartógerendán vaű fölerősítve, melyeknek hossza mintegy 4 m. Ily méretek mellett a járgánynak súlya körülbelül 500—600 kg., amikor is a járgányeléggé állékony és még mindig könnyen szállítható. A járgánynak fölállításánál az (e) tartó gerendák vontató kötéllel párhuzamosan helyeztetnek el és a talajba bevert, esetleg csak az alább ismertetett kötélvezető csigaszerkezet felé eső oldalukon alkalmazott cövekek segélyével leerősíttetnek. A fából vagy más anyagból készült (f) vontató rudak a járgánydobnak (b) agyán (1. ábra) kiképezett (g) és a dobnak koszorúján kiképezett (h) perselyekbe vannak behelyezve, melyek akként vannak alakítva, hogy az (f) vontató rudaknak szabad végei a talaj fölött a kellő magasságban fekszenek és a járgányt hajtó állatokat, közbeiktatott szerkezetek nélkül lehet a vontatórúd közvetítésével a járgányba befogni. A vontatórudaknak szabad hossza a találmányt képező járgánynál aránylag kicsi, ezért a törési veszély is kicsi. A vontatórudaknak hossza 4—5 m.; ily hosszúságú rudak 2 m. átmérőjű dob esetében teljesen megfelelnek. A fentebb megadott méretekkel biró járgány, ha abba közönséges igás állatok vannak befogva, négybarázdás ekét, 20—25 cm. barázdamétység esetében, másodpercenként 45 cm. sebességgel mozgathat. Ha a járgányt szántásra használjuk, azt a 100 m. széles és 300 m. hosszú csíkokra osztott szántandó táblának egyik sarkán állítjuk föl oly módon, hogy az (e) tartó gerendák (3. ábra) a (k) vontatókötélnek első részével párhuzamosan fekszenek. A (k) vontatókötél az (m) vezetőcsiga (3. ábra) köré van vezetve, mely a tábla szántandó csíkjának másik sarkában, annak szélétől az egyszerre fölszántott sáv félszélességével egyenlő távolságban van elhelyezve és melynek ágyazó villája egy, az (o) láncon eltolható kengyelbe van beakasztva. A láncnak szemeit vaspántok képezik, melyeket forgási csapok kötnek össze egymással és melyeknek hossza az egyszerre fölszántott talajsávnak szélességével egyenlő. A lánc a fölszántandó táblának szélességi oldalán van leerősítve és a járgánytól a tábla végéig ér. A kötélvezető csigának távolsága a járgánytól kezdetben 100 m. és 300—400 m. hosszú vonókötélnek használatánál, 2—3 hektár nagyságú területet lehet megmunkálni annélkül, hogy a járgányt át kellene helyezni. A kötélvezető csigaszerkezetet azonban minden egyes barázdacsoportnak megszántása után át kell helyezni és ez az áthelyezés legcélszerűbben akkor végezhető, amikor az eke ünesen mozog vissza. Az ekét egy második járgány vagy az abba befogott igás állat vontatja visszafelé. A járgány, cséplésnél, szalmakazaloknak rakására is használható, amikor is vonókötelet nem kell a kazal alatt elvezetni, hanem az a kazalnak magasságában elrendezett kötélvezető csiga köré vezethető úgy, hogy a kötélnek visszahúzása csak kis erőt igényel és azt a cséplőgépet hajtó lokomobil végezheti, bár ennek erőkifejtése a cséplőgépnek erőszükségletével közel meg' egyezik. A járgány kis súlya következtében mezőgazdasági gépeknek hajtására igen alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Járgány, jellemezve egy, öntött vasból készült, az ágyazócsappal egy darabot képező kereszt és egy, az ágyazócsapra ágyazott ós úgy agyán, mint koszorúján a vontatórudaknak behelyezésére szolgáló perselyekkel biró járgánydob által, 2. Az 1. alatt igényelt járgánynak egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, I-vasakból készült tartó gerendákra szerelt, az ágyazó csapot hordó kereszt által. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt járgánynak egy foganatosítási alakja, jellemezve a dob-