64159. lajstromszámú szabadalom • Járgány

— 326 — 4. ábra a járgánynak a szántásnál való alkalmazását föltüntető vázlat. Az (a) járgánydob (1. ábra), melynek át­mérője mintegy 2 m., (b) agyával (2. ábra) a (c) csapra van szerelve, mely a (d) ke­reszttel egy darabot képez. A (d) kereszt két, I-vasból készült (e) tartógerendán vaű fölerősítve, melyeknek hossza mintegy 4 m. Ily méretek mellett a járgánynak súlya kö­rülbelül 500—600 kg., amikor is a járgány­eléggé állékony és még mindig könnyen szállítható. A járgánynak fölállításánál az (e) tartó gerendák vontató kötéllel párhu­zamosan helyeztetnek el és a talajba be­vert, esetleg csak az alább ismertetett kö­télvezető csigaszerkezet felé eső oldalukon alkalmazott cövekek segélyével leerősít­tetnek. A fából vagy más anyagból készült (f) vontató rudak a járgánydobnak (b) agyán (1. ábra) kiképezett (g) és a dobnak koszorú­ján kiképezett (h) perselyekbe vannak be­helyezve, melyek akként vannak alakítva, hogy az (f) vontató rudaknak szabad végei a talaj fölött a kellő magasságban feksze­nek és a járgányt hajtó állatokat, közbe­iktatott szerkezetek nélkül lehet a vontató­rúd közvetítésével a járgányba befogni. A vontatórudaknak szabad hossza a talál­mányt képező járgánynál aránylag kicsi, ezért a törési veszély is kicsi. A vontató­rudaknak hossza 4—5 m.; ily hosszúságú rudak 2 m. átmérőjű dob esetében teljesen megfelelnek. A fentebb megadott méretek­kel biró járgány, ha abba közönséges igás állatok vannak befogva, négybarázdás ekét, 20—25 cm. barázdamétység esetében, má­sodpercenként 45 cm. sebességgel moz­gathat. Ha a járgányt szántásra használjuk, azt a 100 m. széles és 300 m. hosszú csíkokra osztott szántandó táblának egyik sarkán ál­lítjuk föl oly módon, hogy az (e) tartó ge­rendák (3. ábra) a (k) vontatókötélnek első részével párhuzamosan fekszenek. A (k) vontatókötél az (m) vezetőcsiga (3. ábra) köré van vezetve, mely a tábla szántandó csíkjának másik sarkában, annak szélétől az egyszerre fölszántott sáv félszélességével egyenlő távolságban van elhelyezve és mely­nek ágyazó villája egy, az (o) láncon eltol­ható kengyelbe van beakasztva. A láncnak szemeit vaspántok képezik, melyeket for­gási csapok kötnek össze egymással és me­lyeknek hossza az egyszerre fölszántott ta­lajsávnak szélességével egyenlő. A lánc a fölszántandó táblának szélességi oldalán van leerősítve és a járgánytól a tábla végéig ér. A kötélvezető csigának távolsága a jár­gánytól kezdetben 100 m. és 300—400 m. hosszú vonókötélnek használatánál, 2—3 hektár nagyságú területet lehet megmun­kálni annélkül, hogy a járgányt át kellene helyezni. A kötélvezető csigaszerkezetet azonban minden egyes barázdacsoportnak megszántása után át kell helyezni és ez az áthelyezés legcélszerűbben akkor végez­hető, amikor az eke ünesen mozog vissza. Az ekét egy második járgány vagy az abba befogott igás állat vontatja visszafelé. A járgány, cséplésnél, szalmakazaloknak rakására is használható, amikor is vonó­kötelet nem kell a kazal alatt elvezetni, hanem az a kazalnak magasságában elren­dezett kötélvezető csiga köré vezethető úgy, hogy a kötélnek visszahúzása csak kis erőt igényel és azt a cséplőgépet hajtó lokomo­bil végezheti, bár ennek erőkifejtése a cséplőgépnek erőszükségletével közel meg' egyezik. A járgány kis súlya következtében mező­gazdasági gépeknek hajtására igen alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Járgány, jellemezve egy, öntött vasból készült, az ágyazócsappal egy darabot képező kereszt és egy, az ágyazócsapra ágyazott ós úgy agyán, mint koszorúján a vontatórudaknak behelyezésére szol­gáló perselyekkel biró járgánydob által, 2. Az 1. alatt igényelt járgánynak egy fo­ganatosítási alakja, jellemezve egy, I-va­sakból készült tartó gerendákra szerelt, az ágyazó csapot hordó kereszt által. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt járgánynak egy foganatosítási alakja, jellemezve a dob-

Next

/
Oldalképek
Tartalom