64158. lajstromszámú szabadalom • Újítások futófékeken

— 2 — volítani törekszik, hogy a laza kötélszakasznál lévő másik, pl. (e) korongot a kötélhez nyomja és ezáltal a kötelet — nagy befogott ivet biztosítva — a (b) korong hornyába benyomja. Ezen szerkezettel elérhetjük azt, hogy ha a (b) korong önműködő fék útján állandóan be van fékezve, a kötél is állandóan fékezve van függetlenül attól, hogy a laza kötélben van-e egyáltalában feszültség vagy sem. A találmány tárgyát képező vészfék lényegében a (h) pont körül forgathatóan ágyazott (i) súrlódó kilincsből áll, mely alsó, ívelt felületével fékez és pedig vagy közvetlenül a kötélre hat vagy a kilincs és a kötél közé nagyobb hatófölület létesítése céljából előnyösen a (b) korongnak megfelelően ívelt, (k) pofa van iktatva. Ez a pofa a kilincs és a kötél között lazán fekszik és csak (1) nyúlványával nyúlik az (i) kilincs (m) peckei közé. Az (i) fékezőkilincs működtetése az (o) pont körül forgatható (n) szögemelő útján történik, mely a kilinccsel a csuklós (p) tag útján van összekötve és pedig oly módon, hogy a kilincs (h) forgáscsapja valamely helytálló rész, pl. a (d) tartó (r) hasítékában egyenesben van vezetve. Az (n, p) csukló mozgását az (s) ütköző határolja. Az (i) kilincs alsó hatófölületének X—Y görbületi sugara nagyobb, mint a (h) forgásponttól számítandó lengési sugár. A vészfék működése a 2. ábrán látható skéma alapján könnyen megérthető. Ezen aí ábrán teljes vonalakkal a fék kiiktatott helyzete és szakadozott vonalakkal annak beiktatott helyzete van jelölve. A két helyzet közötti eltérés erősen torzítva van, a tényleges kivitelnél az egyik helyzetből a másikba való átmenethez csak igen kis szögelmozdulások szükségesek. A fék kiiktató helyzeténél az (n) emelő föl van emelve, a (p) taggal képezett csukló behajlik és az (i) kilincs (h) lengési csapja az (r) egyenes vezetékben fölső helyzetét foglalja el. Ez a helyzet képezi a vészfék rendes helyzetét. Ha a vészfék használata szükségessé válik, az (n) emelőt leszorítjuk, mire az (n, p, i) csuklórendszer kiegyenesedik. Ha az (s) ütközőt úgy rendezzük el, hogy az egy bizonyos holtponti helyzetet állapítson meg, azaz, hogy az ütköző a csukló mozgását valamivel azon a helyzeten túl akassza meg, amelyben az (o, q, h) pontok egy egyenesbe esnek, akkor a fékezési erő reakcióját csakis a csuklós rendszer veszi föl. míg a fékkarra a fékezőerő egyáltalában nem hat vissza, tehát a fékkarra ható erőtől függetlenül nagy fékezőerőt kapunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás futófékeken, jellemezve a kötelet nagy átfogott ív biztosítása céljából a kötélkorong hornyába beszorító nyomókorongok által, melyek egymással kényszermozgásúan vannak összekötve úgy, hogy a terhelt kötél által befolyásolt korong a másik korongot a laza kötélre szorítja. 2. Újítás futófékeken, jellemezve a kötélre vészfék gyanánt ható súrlódó kilincs által, mely a működtető emelővel csuklós tag útján van összekötve és a fékezőhatást a csuklós rendszernek holtponti helyzetében fejti ki. 3. A 2. igényben védett vészfék foganatosítási alakja, jellemezve a fékezőkilincs és a kötél közé iktatott, laza pofa által. (I rajzlap melléklettel.) PALLAS StESZVÉNY TÁflSASÁG NYCMOÁJA BUDAPE8TEN