64134. lajstromszámú szabadalom • Térdcsuklós závárzat önműködő lőfegyverek számára

- 4 — a (tl) kampó az ütőszög megfelelő kampója elé csappan. Minthogy a (b) csap csakis az ellenkező irány felé csúszhatik ki, ezáltal úgy a pecekkengyel, mint a csuklócsap kézi úton kicserélhetően erősíttetik meg a csuklós részben. Az (s és g) részek szétválasztása után az ütőszög az ütőrúgóval, rúgóhüvellyel és dióval együtt megfeszített helyzetben egészben a A 13—15. ábrákon a nyitás szilárd csővel és fölül födött závárzathüvellyel biró gépfegyvernél van föltüntetve, melynél a závárzat ismeretes módon csak az elsütésnél záratik és pedig a 13. ábra a fegyver fölső nézete biztosított helyzetben és a 14„ 15. ábrák egy-egy hosszmetszetet tüntetnek föl nyitott és zárt helyzetben. A závárzat itt is úgy van szerkesztve, mint a leírt kézi fegyvernél és az egyenlően szerkesztett részek egyenlő betűkkel is vannak jelölve. A hüvelyktengelynek (d2) szárnya azonban meg van hosszabbítva és (d4) fogantyútoldattal van ellátva úgy, hogy az egyúttal a závárzat nyitására szolgáló fogantyú gyanánt szolgál. E célból a fogantyú mellső rendes helyzetéből (1. ábra pontvonalazott vonalak) fölfelé hátra visszahúzatik. A fogantyúnak (d) feszítőhüvelykje ennél a mozgásnál pontosan a hátsó (g) csuklósrész (g6) fölületére támaszkodik úgy, hogy a térdcsukló hátra és fölfelé lendíttetik és a závárzat nyittatik (1. és 2. ábra). Ennek a hátramozgásnak utolsó részében az U-alakú (k3) kilincs, mely a térdcsukló hátsó (g) tagjában csuklósan függ és az (f) zárórúgó által állandóan rúgósan előre szoríttatik, a závárzathüvelynek (st) elcsattantó csapja mögé ugrik. A závárzat ilyképen a nyitott, rendes hosszát képező helyzetben a závárzathüvellyel olyképen van összekötve, hogy a závárzatcsukló az (f) zárórúgó nyomása alatt a cső fölé nem ugorhatik előre. A fegyver továbbá a fogantyú ezen helyzetében egyúttal biztosítva is van. Ugyanis mivel a (d) hüvelyktengely (dl) feszítő hüvelyk jé vei. a hátsó csuklós rész (g6) ütközőjének támaszkodik, míg (d2) fogantyúja a (hl) závárzathüvelyen vagy závárzatkupakon nem talál támasztékot, így tehát az (f) zárórúgó a závárzatra nem is fejthet ki záróhatást; sőt az elsütés előtt a (d2) fogant

yút újra elő

re k

ell áthelyeznünk. Ezáltal a (dl) feszítőhüvelyket is előre forgatjuk, mely emellett az (f) zárórúgót összeszorítja és feszíti (1. és 2. ábra pontvonalazott vonalak). A fogantyúnak befelé rúgós (d5) csapja annak ebben a helyzetében a závárzat-hüvelynek (h2) tartószemölcse alá olyképen csappan be, hogy a hüvelyktengely az elengedés után a zárórúgó nyomása alatt nem ugorhatik újra vissza. Az (u) billentyűnek balra való elforgatásánál azután annak (ul) szorítótagja, mely a billentyűvel együtt a závárzathüvelynek (hl) kupakjában kissé eltolható és elforgatható és az (f2) rúgó által rézsútos fölületek által folyton újra a kezdeti helyzetbe forgattatik vissza, a (k3) billentyű-kilincset a závárzathüvelynek (s, t) elcsattamtó csapjától eltávolítja úgy, hogy a térdcsukló szabaddá válik és a zárórúgó a závárzatot előre a cső felé löki (15. ábra). A mellső csuklórészben itt egyetlen lobbantj'úrész gyanánt csakis a (z) ütőszög vagy gyújtószög van ágyazva. A szög, mely nem rúgós, az (s) rész hoszszanti furatába hátulról behelyeztetik és csekély darabbal abban teljesen szabadon mozoghat. A závárzat nyitásánál a hátsó tagnak (g5) vállai a (z2) csapszög-könyök elé olyképen fekszenek, hogy a csapszög kissé hátrafelé csúszik és annak gyújtóhegye a csuklótag (s6) homlokfölülete mögé jut. A zárási .mozgás közben, röviddel a térdcsukló teljes kinyújtása előtt ezután a hátsó csuklós résznek (g7) toldata az ütőszög hátsó végébe ütközik (2. ábra pontvonalazott vonalak). A törési pont tovább lengésénél tehát az ütőszög a