64105. lajstromszámú szabadalom • Fémgőzkészülék több szétválasztható részből összetett vákuumedénnyel

érése céljából csak két úton érhető el: | 1. Az edény átmérőjének növelésével, 2. | az edény tengelyének meghosszabbításával. Mindkét út a föladat ki nem elégítő megoldására vezet. Bő hengerek aránylag csekély tengelyirányú kiterjedéssel szükségtelenül nehéz és nehezen tömíthető véglemezeket adnak (1. 1. ábra); másrészt hosszú és szűk hengerek azon hátránnyal járnak, hogy vagy az anódáknak a katödától való távolsága szükségtelenül nagy vagy, ha ezek a negatív elektróda közelében vannak elrendezve, az áramhozzávezetések túlságosan hosszúak lesznek és ennekfolytán a meleget az erősen fölhevülő anódáktól csak rosszúl vezetik el. Hosszú áramvezetők jó szigetelése is igen nehezen érhető el. (2. ábra). Az ismertetett hátrányokkal szemben a találmány tárgya a vákuumedények új, lényegesen javított berendezése, amenynyiben a bevezetésben megjelölt összes követelményeknek a képzelhető legkedvezőbb módon tesz eleget és emellett a -szintén fölsorolt hibáktól teljesen mentes. A mellékelt rajz 5. ábrája a találmány szerinti készülék foganatosítási alakját ábrázolja (g) a vákuumedény, mely lényegében a két (f) és (h) kamrából áll. A felső (f) tér kondenzáló tér, az alsó (h) tér gőztér gyanánt szolgál. A két edény közötti összeköttetést az újszerű és a találmányra jellemző (d) gyűrűalakú test létesíti, mely, mint látható, egyúttal az összes elektródabevezetések tartója gyanánt van kiképezve. Ezen közbenső résznek a (k) katódától való alkalmas távolságban való beiktatása lehetővé teszi, hogy csekély elektródatávolság dacára az egész vákuumedényt függélyes irányban tetszőlegesen kinyújthatjuk. A közös (d) tartó, továbbá még az (a) anódák igen nagy számánál is egyszerű és könnyen kezelhető forgási test gyanánt képezhető ki. Az utóbbi előny még jobban szembeötlik az eddig ismeretes oldalsó {vízszintes) anódabevezetéssel ellátott vákuumedény-szerkezeteknek és az ehhez | szükséges csőtoldatok összehasonlításánál, j amelyek többszörösen görbített hegesztési helyeikkel a főedényen állandóan tömítési hibák forrását képezték. Az anódabevezetés céljára szükséges összes szerkezeti részletek és az emellett alkalmazandó mechanikai munkálatok különösen egyszerűek, ha az anódatartót önálló tömör gyűrű gyanánt képezzük ki. Ezen gyűrű külső határolófölületeinek azonban emellett semmiképen sem kell forgási fölületeknek lenni. Lényeges az, hogy ezen anódatartó számára való megfelelő nagy harántmetszetek választásánál az edény összsúlya nem növekedik számbavehető módon, mert főalkatrészei vékony bádogból lehetnek. A csekély elektródatávolság mellett az (a) anódáknak igen hatásos hűtése adódik ki a közvetlenül hűtött tömör (d) tartóhoz való nagy közelségük folytán. A (d) gyűrűalakú testet célszerűen szilárdan kötjük, pl. hegesztjük össze az (f) kondenzálókamrával, ellenben • (z)-nél a (h) gőztértől oldhatóan rendezzük el Ezen elrendezés folytán a (h) tér bármikör nyitható és megtekinthető. A 3. ábrán még látható, magukban véve lényegtelen (el) és (e2) segédelektródák a (k) katóda gyújtására, ill. gerjesztésére szolgálnak, ha külsőgerjesztés kívánatos. Az (1) terelőfal az egyes gőzszálakat közvetlenül a (k) katóda fölött egyesíti. A 4. ábra a találmány trágyának oly foganatosítási ajakját ábrázolja, amelynél1 az anódakör által a közös tartón szabadon hagyott belső fölület aránylag csekély és ennek folytán az (f) kondenzálókamrát (o) torkolata fölött ki kellett bővíteni. A (kl, k2) burkolatok, valamint az (rl, r2) és (r3) csőösszeköttetések mutatják, hogy pl. mily módon foganatosítható az egész vákuumedény hűtése. Az 1—4. ábrákon kizárólag függélyes anodabevezetések vannak föltüntetve. A találmány azonban ugyanoly előnyösen alkalmazható vízszintes vagy a vízszinteshez ferdén álló elektródaelrendezésnél