64044. lajstromszámú szabadalom • Mesterséges kolbászburkolat és eljárás annak előállítására

a fölső végállásába elérkezik, a (19) ütközőnek alsó fölületébe a kanóccal mereven összekötött (21) ütköző ütközik bele. Az égési anyagnak' meggyújtására a (18) csövön fölerősített (22) előmelegítő csésze szolgál, melybe egy kevés borszesz töltetik be. A borszesznek meggyújtása után az elgázosítót a borszesznek lángja előmelegíti. Előmelegítés közben a (2) kanóc az előmelegítőben oly mély állásban van, hogy abban a gázfejlődés meg nem indulhat. A rövid ideig égő borszeszlángnak elalvása után, néhány másodperc múlva, a kanócot mindaddig fölfelé kell mozgatni, míg a fémrészekben fölhalmozott hő a kanócban gázfejlődést nem indít meg, amikor is a lámpahenger fölé tartott, égő gyufa segélyével a kiáramló gázt meg lehet gyújtani. Ezután a (2) kanóc lassan a (21) ütköző által meghatározott fölső végállásába emeltetik föl. Az elgázosítónak (1) részében fejlődött gázok, a sugárirányú (5) csöveken a (6) csőbe emelkednek föl és ebből, a (9) elvezető furátokon át, a gyűrűnek középpontja felé irányúit sugarak alakjában, a (12) csatornába áramlanak be. A (11) lámpahengernek szívóhatása következtében egyrészt a (8) csatornába, másrészt a (12) csatornába szivatik be levegő úgy, hogy a (6) csőnek belső és külső fölületén egy-egy légáram emelkedik föl. A (12) csatornában fölemelkedő légáram a (9) furatokból kiáramló gázokba ütközik, a gázt magával ragadja és közvetlenül a (6) cső fölött, a (8) csatornában fölemelkedő légáramba ütközik. Amikor a gázok a j (12) csatornában fölemelkedő levegővel találkoznak, a gázok a levegővel nagyobb mértékben nem keverődnek és a (6) cső által képezett gyűrűnek egész kerületén csakis akkor keletkezik egy, a gázt a keverési levegővel a (14) keverőtérből való kiáramlásánál alaposan összekeverő örvény, amikor a külső oldalon fölemelkedő gáztartalmú levegő és a belső oldalon fölemelkedő levegő egymásba szög alatt beleütközik. Az örvénylés által előidézett keverődés oly tökéletes, hogy a gáz, a keverőtérnek harántmetszetén, még alacsony (14) keverőtér esetében is, egyenletesen oszlik el. . Ha a színtelen láng már létesült, a gázfejlesztést a lángtól az elgázosítónak fémrészei és a (13) lángterelő által visszavezetett hő önműködően tartja fönn. Az elgázosítás igen egyenletesen megy végbe és ennek megfelelően, a színtelen lánghoz vezetett égési anyagnak mennyisége is változatlan marad, mert az elgázosítónak hőmérséklete, mely a színtelen lángnak állandó hőmérsékletétől és a hőt visszavezető részeknek ugyancsak állandó hővezető képességétől függ, változatlan marad. A (9) elvezető furatoknál lángok nem létesülhetnek, mert a (12) csatornának harántmetszete ezen furatoknak környezetében igen kicsi úgy, hogy ezen furatok előtt a légáramnak sebessége a lángképződést meggátolja. A lámpának eloltása céljából csakis a (2) kanócot kell lefelé mozgatni, míg ez a (18) csőnek oly hőmérsékletű fészébe nem jut, mely a petróleumnak elgázosítására elégtelen. A lángzónak második, fütőlángzó gyanánt kiképezett foganatosítási alakjánál az égési anyagnak (23) tartályán (3. ábra), egy sorban három (24) kanóccső van elrendezve, melyekben a (25) szívókanócok (4. ábra) vannak elhelyezve. Ezeken a kanóccsöveken vannak az elgázosítók, a (26) hengeres részeik segélyével fölszerelve. A (26) hengeres részekhez egy-egy, j fölül zárt (27) cső csatlakozik, mely a hengeres résszel együtt a gázfejlesztő kamrát képezi. A (27) csövektől, ezeknek átlósan szemben fekvő részeitől, két-két vízszintes (28) cső ágazik el, melyek két, az elgázosítónak többi részeivel egy darabban készült és a (24) kanóccsöveknek két oldalán, egymással párhuzamosan elrendezett, ürös falak alakjában kiképezett (29) csöveknek alsó részébe torkollanak be. A két (29) cső között a (30) hézag marad szabadon, azoknak külső falain pedig, a falaknak fölső élei alatt, az egysorban