64007. lajstromszámú szabadalom • Javítás nyomó vagy hasonló csapágyakon

2 — 11. ábra a 10. ábra végnézete, részben a 10. ábra A—A vonala szerinti függélyes keresztmetszete az (1) nyíl irányában nézve, mimellett a 10. ábrabeli metszet a 11. ábra B—B vonala mentén véve. A 12. ábra a nyomótuskóknak a tartótagon való elrendezését nagyobb léptékben rajzolva mutatja. A 13. ábra a tartótag egy másik kiviteli alakját tünteti föl. A 14. ábra a találmány értelmében reciprokáló gépek részére kiképezett szánt mutat, a 11. ábra C—C vonala mentén metszve. A 15. ábra a 14. ábra D—D vonala szerinti metszet, míg a 16. ábra a szán oldalnézete. A találmány tárgyát képező nyomócsapágynak az 1., 2. és 3. ábrán föltüntetett kiviteli alakjánál a csapágy tokja két (a) és (b) részből áll, melyek a csapágy közepében, vízszintes síkban vannak egymással összekötve és a (d) tengelyen kiképezett (c) nyomótárcsát zárják be, mimellett a tengely alkalmas (e) ágyazódarabokban van tartva, azokon a helyeken, ahol a tengely a tokrészeken áthatol. A (c) tárcsa mindegyik oldala négy (f) nyomótuskóval érintkezik, melyet a tok szomszédos részében kiképezett külön (g) kivágásokban vannak elhelyezve. Az egyes (f) tuskók hátoldalán lévő (h) nyúlvány a (d) tengelyhez képest sugárirányban terjed és mint azt a 3. ábra mutatja, a (j) ágyazórésszel érintkezik, mely a tok szomszédos fölületére van erősítve. Ily módon a (h) nyúlvány és a (j) rész közötti érintkezési vonal egy tengelyt képez, mely körül az (f) tuskó lengethető, mimellett ez a tengely a (c nyomótárcsa és az (f) tuskó közötti viszonylagos mozgás irányára merőleges síkban fekszik. (A találmány értelmében ez a sík az (f tuskó érintkezési fölületét a (k, k) vonalon metszi, mely vonal, mint azt a 2. ábra mutatja, az említett fölület terjedelmét kettéosztja. A csapágy kenése tetszésszerinti módon történik. A kenőanyag pl. az (1) bevezetőcsatornán át a (g) kivágásokhoz vezettetik, ahonnét a (c) nyomótárcsa és az (f)nyomótuskók érintkezőfölületei közé szivatik, mielőtt az (m) kivezetőcsatornához halad. Ily módon a kenőanyag az említett érintkezőfölületek között oly filmet képez, mely mellső szélén vastagabb, mint hátsó szélén és minthogy mindegyik tuskó központosán lengethető, ennekfolytán a film mindenkor képeztetik, tekintet nélkül az ágyazórészek közötti viszonylagos mozgás irányára. Az ily módon szerkesztett csapágy a viszonylagos mozgást mindegyik irányban lehetővé teszi, anélkül, hogy a csapágy szerkezetet bonyolulttá kellene tenni. A találmány közönséges tengelycsapágyakhoz is, alkalmazható. így pl. a 4., 5. és 6. ábrán föltüntetett csapágyszerkezetnél a (p) tengely az (n) csapágytalp és az (o) csapágyfödél közé van zárva, mely utóbbi szokásos módon van a csapágytalpon megerősítve. A (p) tengely középpontja felé (q) nyúlványok sorozata terjed, mely nyúlványok az (n) és (o) részek hengeres fölülétein vannak kiképezve. Mindegyik (q) nyúlvány egy (r) pecket tart, mely a (p) tengellyel érintkező (s) nyomótuskón halad át és ily módon a tuskó részére forgáscsapot képez, mimellett a tuskók mozgása előnyösen a (q) nyúlványokkal váltakozó (t) pótnyúlványok által korlátoztatik. Mindegyik (s) nyomótuskó forgáscsapja úgy, mint a fönt leírt példánál, egy a (p) tengely és az (s) csapágytuskók közötti viszonylagos mozgás irányára merőleges síkban fekszik és a találmány értelmében ez a sík mindegyik (s) tuskó érintkezési fölületét egy (k, k) vonalon metszi, mely a tuskó érintkező fölületét kettéosztja, mint ezt a 6. ábra mutatja. A leírt módon elrendezett nyomótuskókkal fölszerelt csapágy a tengelynek bármely irányban való forgását lehetővé teszi és megengedi, hogy a kenőanyag tetszésszerinti módon legyen a csapágyba bevezethető, mimellett a kenés mindkét forgásirány mellett ugyanazon hatásossággal bír. Mint látható, a leírt módon szerkesztett csapágyban az (s) nyomótuskó tetszésszerinti számban alkalmazható és a tuskókat