63978. lajstromszámú szabadalom • Kormányzó és önműködő stabilizáló berendezés röpülőgépekhez

— 5 — nak elmozgatása útján végzi a már leirt i mechanikai kapcsolat révén. E lateráli- | san stabilizáló hengersorozat hengereinek számát a továbbiak megértetése végett állapítsuk meg négyben; a laterálisan stabilizáló fölületek számát pedig négy párban pl. négy fölület a jobb és négy fölület a baloldalon. A szervomotor minden hengerének szelepeit működtesse egy-egy (J pár elektromágnes. Mind a négy henger hasonlatos a 15. ábrán föltüntetett hengerhez, csakhogy míg az első henger szelepeit már minimális elektromágneses erő képes nyitni, a második, harmadik és negyedik henger szelepeit zárt helyzetben tartó rugók feszítőerejének legyőzésére mind nagyobb és nagyobb elektromágneses ei'öre 'van szükség. Vezetékek helyett külön-külön (a, b, c, d) vezetéksorozatok alkalmazása esetén természetesen az elektromágnesek terhelése változatlan maradhat, minthogy minden elektromágnesnek külön áramköre van. A gép orrának emelésére, illetőleg alábillentésére szintén külön stabilizáló fölületek valók. Ezek az ú. n. longitudinálisán stabilizáló fölületek, melyek számát állapítsuk meg négy párban, pl. négy elül és négy hátul; az ezeket állító longitudinálisán stabilizáló hengersorozat hengereinek számát négyben és itt is minden hengerhez szolgáljon két-két elektromágnes, melyek közül egyik a folyadék egyikirányú, másik a folyadéknak az előbbivel ellenkező irányú áramlását szabályozza a megfelelő szelepek működtetésével. Azok a stabilizáló fölületsorozatok, melyeket a laterális stabilizálásra szolgáló hengerek dugattyúi mozgathatnak el, a gép jobb, illetőleg baloldalán foglalnak helyet és minden jobboldali stabilizáló fölületnek egy baloldali stabilizáló fölület felel meg. Ezek mechanikai (huzal, rudazat stb.) összeköttetés lévén mindketten egyetlen henger dugatt}'újának elmozdulásától determináltan mozdulnak el, még pedig úgy, hogy amikor a jobboldali stabilizálófölület elülső széle fölfelé mozdul el, ugyanakkor a baloldali stabilizálófölület elülső széle lefelé és pedig oly körív mentén, melynek centruma a stabilizálófölület forgástengelyében van. A leírt ellenkező értelmű elmozdulások eredménye, hogy a gép hossztengelye körül az óramutató járásával ellenkező értelemben igyekszik elfordulni. Ha a stabilizáló fölületek elmozdulásai az előbbiekkel ellenkező értelműek, akkor pedig a gép jobbszárnyával lefelé, balszárnyával pedig fölfelé billen el. A gép orrát emelő vagy sülyesztő stabilizáló fölületek ugyancsak páronként ellenkező értelemben elforgathatóan lehetnek összekötve és pedig a gép orrán elrendezett stabilizálófölület a gép farkán elrendezett stabilizálófölülettel. Lehetséges azonfölül, hogy ilyen stabilizálófölületek vagy csak elül, vagy csak hátul vannak a gépre szerelve. Vizsgáljuk most már az egész készülék működését a különböző körülmények között. Vízszintes egyensúlyi állapot esetén (pl. szélcsendben) a magára hagyott stabilizátor nem fejt ki stabilizáló működést, mert a giroszkóp tokjára szerelt (3) áramziárótest, mely a 0—0 helyzetet foglalja el (12. ábra), áthidalja úgy a jobbszárnyat alábillentő (19), mint a balszárnyat alábillentő (18) sínpárt és éppen így az övre szerelt, vagyis longitudinális stabilizálást szabályozó (4) áramzárópálca áthidalja úgy az orrot fölfelé, mint az orrot lefelé billentő (20), illetőleg (21) sinpárok tagjait. Megjegyzendő e helyen, hogy az említett és áramzárásra szolgáló (18, 19, 20 és 21) sinek tulajdonképen nem mozgatnak stabilizálófölületeket, hanem azáltal, hogy ezek mint elektromos áramkörök szabad vezetékvégei páronként záratnak, áramzárás folytán lehetővé teszik, hogy a stabilizáló fölületeket működtető szervek az elektromos áram hatására működésbe jöjjenek. A sínpároknak fönt használt jelzővel való elnevezése tehát rövidség okáért történik. Az eddigiekből világos, hogy a (4)