63969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a liszt öregbítésére és fehérítésére

jedelemmel és egyenletesebb lyukacsossággal bír, mint a kezeletlen liszttel készült kenyér. Hogy a klórgáz a liszt öregbítésére és egyidejű fehérítésére legyen fölhasználható, a klórgáznak első sorban lényegében anhydrikusnak és ezzel összefüggésben tisztátlanságoktól és savaktól mentesnek kell leanie. A klórgáz továbbá alkalmas mennyiségben használandó, mely a liszt fajtája és minősége szerint változik. Ha a gáz lényeges, pl. oly nedvességtartalommal bír, mint amelyet a közönséges alőállítási eljárásoknál vesz föl, akkor a gáz a sikérre azokat a káros behatásokat fejte ki, melyeket a korábbi kísérletezők megállapítottak. Tény, hogy a klór oxydálóan és károsan hat, ha említésre méltó nedvességtartalommal bír. Ezenkívül a nedvesség jelenléte sósav képződésére vezet, rnejy a lisztre rendkívül káros. Ezen általam megállapított új tények eredményezték már most azt, hogy nem sikerültek ama eddigi kísérletek, melyek klórnak liszt kezelésére való használatát célozták. Szükséges továbbá, hogy a klór oly mennyiségben vezettessék a liszthez, mely megfelel a liszt jellegének. A klórmennyiségeknek azonban minden különleges fajtájú és minőségű liszt részére egyenletesnek kell lenniök. Ennekfolytán az eddigi eljárások valamelyike szerint előállított klórgáz hasznavehetetlen, mert ezek az eljárások, eltekintve attól, hogy nedves, ezenkívül pedig savakat és tisztátlanságokat tartalmazó gázt eredményeznek, lehetetlenné teszik azon pontos szabályozást, mely azon célra szükséges, hogy a gáz a liszttel egyenletes és szabályozható mennyiségben vitessék érintkezésbe. Ha pl. a klór levegőnek egy elektrolytikus oldaton való átfúvása által elektrolyzis útján állíttatik elő, akkor a gáztérfogat nagyobb, ha az oldat erős, mint amikor az oldat gyönge és a gáztérfogat pontos ellenőrzése lehetetlen. Ezenkívül a levegő jelentékeny mennyiségű nedvességet és szabad savat visz magával. A találmány tárgyát képező eljárás értelmében a klórgáz először folyósíttatik, tökéletesen dehydratizáltatik és nyomás alatt tartányokban őriztetik. Ez a használatra kész gáz nem tartalmaz 0'2%-nál több nedvességet és a gáz állapotának «anhydrikus» megjelölése alatt oly gáz értendő, mely nem bír lényegesen magasabb nedvességtartalommal. A gáznak sohasem szabad 03—0-4%-nál több nedvességet tartalmaznia. A gáz ebben az állapotban használatra készen szállíttatik a malmokba és a lisztre oly módon kerül behatásra, hogy fújtatólégáram segélyével egy zárt téren vezettetik át úgy, hogy a levegőben szuszpendálódik. A légáramot előnyösen ott vezetjük be, ahol a klórgáz árama a reakciótérbe belép. Ha a gáz lényegében száraz, akkor a lisztben és az alkalmazott levegőben jelenlévő nedvességtartalom nem fejt ki káros behatást a lisztre. Minthogy a folyamat egy malomban végeztetik, ennekfolytán az alkalmazott levegő rendszerint meglehetősen száraz. Ha a levegő és a gáz abban a pillanatban, vagy közvetlenül mielőtt a gáz a levegővel érintkezésbe kerül, találkozik össze, akkor a savképzésre való alkalom még az esetben is csökkentetik, ha a levegő némi nedvességet tartalmaz. A liszt fehérítésére eddigelé végzett összes munkálatoknál és kísérleteknél kellemetlenségek adódtak abból, hogy a fehérítőszer a csöveket rozsdássá tette és a liszt a képződő fémsó által színeződött. Ha azonban anhydrikus gázt használunk és az esetleg nedvességnyomokat tartalmazó levegőt csak akkor vezetjük a gázhoz, amikor az utóbbi a reakciótérbe belép, akkor a rozsdásodás veszélyét tökéletesen' kiküszöböljük. A liszt kezelésére használandó tiszta anhydrikus klórgáz mennyisége első sorban a lisztben lévő festőanyagok mennyisége szerint ós azután a sikér jellege és minősége szerint változik. Néhány lisztfajták több sikért tartalmaznak, mint mások és néhány lisztfajtában a sikér merevebb és szívósabb. Már most azon reakció ismerete mellett, mely a szernek a liszttel való érintkezésbehozatalánál bekövetkezik, minden, a liszt V