63959. lajstromszámú szabadalom • Újítás egyenáramú gépek szabályozásában és biztosításában

gyöngítőleg hat a (g) indító gép mezőjére. A segédgép hatásának megszűntekor tehát az (m) gép fordulatszámának ugyancsak hátrányos növekedése következik be, ha a (g) gép mint mótor az (m) gépből vesz energiát. A 3. ábrán föltüntetett kapcsolásban az (m) mótor fordulatszámának csökkenését a (h) segédgépnek a mótor mezőjére gyakorolt hatása akadályozza meg. E kapcsolásban az elrendezés általában olyan, hogy a mótor üresjárásakor a segédgép nem szolgáltat áramot. A motornak pozitív vagy negativ értelemben való megterhelésekor a fordulatszám csökkenése a főgép és a segédgép között feszültségkülönbséget hoz létre, aminek következtében a (w) tekercsen olyan áram megy át, amely gyöngítőleg vagy erősbítőleg hat a főgép mezőjére. Az áram hatása erősbítő, ha az (m) mótor valamely külső befolyás, pl. szjállító motornál a teher rákapcsolása következtében generátor gyanánt működik. Szóval a segédgép hatásának kimaradásakor a mótor fordulatszámának megint csak hátrányos növekedése következnék be. A találmány értelmében már most eme ismert kapcsolásokban s más hasonló esetben is a forgási sebesség növekedését a segédfeszültségnek kimaradásakor az utóbbi nagyságának s irányának olyan megválasztásával hárítjuk el, hogy hatása a főgép mezőjére a szabályozás és a terhelés bizonyos határain belül mindig ugyanabban az értelemben érvényesüljön. A 4. ábra az 1. és 2. ábrabeli (g) gépnek és a 3. ábrán föltüntetett (m) motornak mágnesezési görbéjét tünteti föl. Az eddigi kapcsoló elrendezések, mint láttuk, olyanok, hogy a segédfeszültség árama a terheléshez képest erősbítőleg vagy gyöngítőleg hat a főmezőre. A segédgép normális mezőjének megfelelő feszültségét a görbén az (a) pont jelzi s a vele való szabályozás eddig úgy folyt le, hogy a feszültség a két kihúzott vonalú nyílnak megfelelően változott. A találmány értelmében viszont a (g) pont felel meg az 1. és a 2. ábrán föltüntetett generátor normális feszültségének, a szabályozás pedig a szakadozott vonalú nyíl értelmében olykép megy végbe, hogy a pótfeszültség a mezőt, mint dinamó, folyvást erősíti és az egész feszültség, nagyságra, az (a) pont körül ingadozik. A 3. ábrabeli (m) mótor esetében pedig a szabályozás fordítva az (m) pontból történik olykép, hogy a feszültség ugyancsak az (e) pont körül ingadozik, a pótszabályozás tehát a mótor mezőjét mindig gyöngíti. A találmány értelmében tehát a (h) segédgép feszültségét az 1. ábrabeli példában legalább bizonyos áramerősségre eső feszültsegcsökkenés értékével kell nagyobbnak vennünk a (g) főgép feszültségénél, a kapcsolásnak pedig olyannak kell lennie, hogy a kiegyenlítő aram erősbítő hatást gyakoroljon a mezőre. Ha most válik a segédgép hirtelen használhatatlanná, amíg az indító gép a választott terhelési határok között mint mótor működik, úgy a segédáram megszűnte folytán a főgép mezője okvetlen gyöngülni fog és a Leonard-kapcsolásban hajtott, hozzátartozó (m) gép fordulatszáma nem növekedhet. A 2. ábrán látható elrendezésben a találmány szerint épúgy mint az első ábra esetében, megfelelő feszültségi viszonyok és kapcsolások létesítendők. A 3. ábrának megfelelő mótorkapcsolásnál azonban a segédfeszültség áramának a megállapított terhelési és szabályozási határoko'n belül mindig gyöngítően kell hatnia a mótor mezőjére úgy, hogy a (h) segédgép hatásának kimaradásakor az (m) mótor mezője erősbödjék. Ebben az esetben sem mótor, sem generátor, üzemben nem fog az (m) gép fordulatszáma növekedni. A fölsorolt példákban a segédfesziültséget mindig segédgép szolgáltatta; magától értetődik, hogy a célnak akárminő más módon létesített segédfeszültség is megfelel. A találmány gyakorlati megvalósítását