63956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oldhatatlan bázisos karbonátok és ezek átalakulási termékeinek előállítására

lembe veendő, hogy túlságos alacsony alkálitartalom mellett csak gyöngén bázisos sók csapódnak ki, ha a kicsapéfolyadék szénsavtartalmát fokozatosan növeljük, akkor könnyen megkapjuk a kívánt összetételt; ezen arány fölötti növelés tömörebb, többnyire szénsévban is gazdagabb bázisos karbonátok kicsapását eredményezi. Helyes arány mellett gyönge, pl. 50° C.-ra való melegítésnél, igen terjedelmes magnéziumkarbonát keletkezik; erösebb melegítésnél pl. egészen 65—70° C.-ig tömörebb, még erősebb melegítésnél még tömörebb csapadékok, azaz a magnézia carbonica ponderosa, válnak le. A bázisos karbonátok izzítása által ismert módon a megfelelő terjedelmes vagy tömörebb magnézia usztát kapjuk. Alkáli gyanánt minden alkálikusan reagáló oldható anyag használható, így pl. az alkáli-és földalkálifémek hidrátjai, továbbá ammoniak és ennek helyettesítési termékei, amilyenek az országos aminek. Karbonátok gyanánt használhatók a célszerűség szerint az alkalmazott bázis karbonátjai, illetve bikarbonátjai vagy más karbonátok, illetve bikarbonátok, igy pl. ammoniak bázis gyanánt és nátriumbikarbonát karbonát gyanánt, vagy pedig bázis gyanánt káliumhodroxid és karbonát gyanánt ammoniumkarbonát. Úgyszintén lehet az alkalmazandó alkálit bármilyen eredetű szénsavval (mosott füstgázzal is) nyomással vagy nyomás nélkül, illetve hűtés mellett ismert módon karbonizálni, mimellett a karbonizálás a kicsapandó sóoldattal való keverés, közben vagy után foganatosítható. Kicsapószer gyanánt ö, legcélszerűbbnek találtatott a karbonizált ammóniák, amely azután ismert módon oxidokkal, illetve hidrátokkal való kifőzés útján regenerálható. Magnézium-, illetve ólomsók kicsapásánál a kifőzés a megfelelő oxidokkal történhet, mikor is a regeneráló folyadék újra reakcióba hozható, vagy pedig a kifőzés szokásos módon mészszel foganatosítható. Az átdesztillált ammoniákot vagy karbonizáljuk a kívánt szénsavtartalomig, vagy pedig ammoníumkarbonáttal, sesquikarbonáttal vagy bikarbonáttal keverjük a kívánt szénsavtartalomig és pedig a magnézia-, iiletve ólomsókkal való keverés előtt, közben vagy után, mimellett a folyamatnál felszabaduló, illetve hozzávezetett meleget lehetőleg kihasználjuk. Kicsapásra kerülő só gyanánt minden oldható só használható. Magnéziánál, és pedig egyedül az olcsóság szempontjából, legcélszerűbben a káliiparnak klórmagnéziumot tartalmazó hulladéklúgjaiból indulunk ki, azonban természetes, hogy bármilyen más magnéziumsót, pl. magnéziumszulfátot stb. is használhatunk. Példák: 1. Könnyű magnéziumkarbonát előállítása. A káliiparnak kb.40%-oshulladéklúgját vízzel kb. 4-6%-osra hígítjuk és azután kb. 8— lOYo ammoniákot és 4—6% szénsavat tartalmazó karbonizáltammoniákot adunk hozzá és pedig akképen, hogy a kicsapásra szolgáló szénsav csekély túlmennyiségben legyen jelen. Az egészet jól összekeverjük és fölmelegítjük kb. 45—55° C.-ra, míg rövid állás után vagy már a melegítés közben a massza turós-konzisztenciát föl nem vesz. Rövid idő múlva, többnyire 15 percnél rövidebb idő alatt, a kicsapás teljesen be van fejezve és mindjárt szűrni is lehet. A terméket vízzel jól kimossuk, megszárítjuk és szükség esetén ismert módon aprítjuk vagy porítjuk. A magnéziumkarbonátból azután ismert módon izzítás utján magnéziausztát készíthetünk. 2. Magnézia carbonica ponderosa készítése. Koncentráltabb lúgot veszünk és valamivel nagyobb szénsavarányt az ammóniákhoz viszonyítva, mint ahogy az 1. példában meg van adva, azután kb. 65—90° C.-ra, sőt forrásig melegítünk és a reakcióterméket, amely itt nem túróskonzisztenciájú, hanem durván kristályos, úgy kezeljük,mint ahogyan az I. példában meg van adva. A magnézia carbonica ponderosa kimosás után vízzel erősebben, esetleg forrásig melegítve, terjedelmes magnéziumkarbonáttá alakítható át. 3. Ólomfehér előállítása. A kívánt tömörség szerint az 1. vagy 2. példa szerint dolgozónk, azzal a különbséggel, hogy klór-